|
[Párizsi
munkatársunk írja a következőket:]
Jött
a Sztolipin-merénylet híre, s Párizsban még a radikális lapok is fölháborodtak.
Hogy ez már sok, ez már bestiaság. És némely újságírók kisiettek a
diáknegyedbe. Mit szólnak a merénylethez az orosz diákok? Ezek ültek némán,
rendes kávéházukban. Olvasták az újságokat és káromkodtak. Kérdezték õket az
újságírók s õk haragosan szóltak:
-
Gyávák és ügyetlenek. A cárig nem tudnak
soha se jutni. És csak baleseteket tudnak csinálni, miket Európa egy hét
alatt elfelejt. Értsék meg az urak, Oroszországon már csak az segít, ha soha se
hallott rémes szenzációkkal hörög vagy ordít bele a világba.
Reszketve
hagyták ott a muszka diákokat a nem nagyon hõsies francia újságírók. És
megírták finomkodó szentenciájukat. Oroszországot nincs jogunk és tehetségünk
megítélni. Külön törvények szerint történik ott minden. Életnek és halálnak,
bûnnek és erénynek külön törvénye van. Regisztráljunk és várjunk.
Budapesti Napló
1906. augusztus 30.
|