|
[Párizsból
jelentik:]
Paul
Deschanel most szép beszédet tarthatna az emberi nagyság semmiségérõl.
Deschanel ugyanis a francia akadémia tagja, képviselõ és a képviselõház egykori
elnöke. Azelõtt õ volt a parlament legszebb embere s még most is a
legpiperkõcebb parlamenti szónokok közé tartozik. Egyidõben még majdnem
köztársasági elnökké választották, több ízben a legzajosabb botrányok hõse
volt. S mindezek ellenére elásta a végzete.
Egy
levelet címeztek a nevére hamis lakáscímmel. A levél természetesen annak rendje
és módja szerint a postahivatalhoz került s a közönyös alkalmazott egyszerûen
ráírta a levélre: A címzett ismeretlen.
Ennek
az esetnek ötletébõl több francia lap felelevenít egy hasonló esetet, mely nem
kisebb emberrel történt meg, mint Alphonse Daudet-vel. Daudet egy külföldi
tisztelõjétõl levelet kapott egyenesen a francia akadémiához címezve. Daudet
tudvalevõleg nem szerette az akadémiát, nem is volt tagja sohasem. A
„Halhatatlanok” címû regényében véres, kegyetlen szatírával kigúnyolta és
nevetségessé tette az összes halhatatlanokat. Minden akadémikus rettegett már a
Daudet név hallatára is.
A
levélhordó az említett levelet egyenesen az akadémia titkárához vitte. A titkár
elolvasta a címzést egyszer, kétszer, háromszor, elpirult, a vállát vonta,
azután közönyös hangon így szólt, lassan silabizálva a világhíres Daudet nevét:
Daudet… Daudet… A címzett ismeretlen… Teljesen ismeretlen…
Így
állt bosszút az akadémia a nagy Daudet-n. A maga módja szerint…
Budapesti Napló
1906. december 12.
|