233. MILLIÓS ÜZLETEK: SZÁZEZRES PROVÍZIÓK

- És gyanús ügynökök -

Budapest, december 24.

Komoly forrásból kínosan érdekes levelet kaptunk Párizsból. A levél így szól:

Tisztelt szerkesztõ úr! Önök otthon bizonyára nem is sejtik, hogy a magyar kormány a párizsi pénzpiacon egy külön meghatalmazott ügynököt tart, aki itt nagylábon él, a francia bank- és kormánykörökkel nagy hangon diskurál és itt úgyszólván Magyarország pénzügyi nagykövete gyanánt szerepel. Kicsoda ez a pénzügyi nagykövet? Hát senki más, mint - Pázmándy Dénes úr. Névjegyei, amelyekkel politikai és pénzügyi elõkelõségeknél jelentkezik, így szólnak:

Dionys de Pázmándy
délégué du Ministère des Finances de Hongrie

És vajon milyen mûködést fejt ki Pázmándy úr e minõségében? Tárgyal a haute finance embereivel, megsúgja nekik bizalmasan, hogy Wekerle unja a Rothschild-csoportot és sokkal szívesebben venné fel a küszöbön álló 600 milliós új kölcsönt a francia pénzpiacon. Talán emlékeznek is önök arra, hogy néhány héttel ezelõtt - Pázmándy e legújabb párizsi szerep­lésének elsõ idejében - ilyesféle hírek fel is bukkantak itt-ott a külföldi sajtóban. A magyar kormány tehát tudomást vehetett arról, hogy az õ nevében micsoda dolgok folynak a párizsi pénzügyi világban; és védekezhetett volna az ellen, hogy ilyen politikai kalandor-egzisztenciák a magyar állam hiteligényeit ne kompromittálhassák. Ámde a magyar kormány hallgatott, s e hallgatásának takarója alatt Pázmándy úr zavartalanul folytathatja gyanús mûveleteit. Miért gyanúsak ezek a mûveletek? Azért, mert Pázmándy úrról kötelessége volna a magyar kormánynak feltételeznie, hogy reá nézve a saját pénzügyi szükségletei mérhetetlenül fontosabbak a magyar állam hiteligényeinél. Hiszen tetszik tudni, hogy a Wekerle jelenlegi párizsi kiküldöttje nem most elõször nyit meg francia pénzforrásokat - a saját maga és politikai barátjai számára. Az õ keze benne volt már elõbb is két nagyon cifra politikai kalandban. Õ hozta volt több évvel ezelõtt Pichon urat, Franciaország mostani külügyminiszterét Buda­pestre, ahol a francia diplomata és a magyar függetlenségi párt több korifeusa közt bizalmas tárgyalások folytak Magyarországnak a hármas szövetség szétrepesztésére való felhasz­nálásáról. S benne volt Pázmándy keze abban a rosszillatú politikai üzletben is, amelyet annak idején Ugron Gábor kötött Delcasséval, Franciaország akkori külügyminiszterével, akit a koalíciónak ezen erkölcsileg is kimagasló alakja sok százezer frank erejéig akart megsarcolni, igyekezett ugyancsak a hármas szövetség szétrepesztésének ígéretével.[!] Ha Pázmándy úr akkoriban ilyen nagystílû politikai ágenskedést folytatott Párizsban, úgy elképzelhetõ, hogy most, midõn a magyar pénzügyminisztertõl van megbízása, bizonyára még jóval búsásabb harácsolásokra törekszik.

S a magyar kormány még azzal sem védekezhetik, hogy ezek a dolgok az õ tudtán kívül történnek. Szolgálhatok erre nézve is bizonyító adattal.

A Duna-Tisza-csatorna költségeit körülbelül 120 millióra irányozták elõ a szakkörök. Ez a gseft tehát bõven igéri a profitot. Már most az volt a Kossuth Ferenc eredeti álláspontja, hogy e csatorna megépítésének okvetlenül az állam saját kezelésében kell történnie. Ám a költségvetés bizottsági tárgyalásakor Kossuth Ferenc már elejtette volt ezt az eredeti nyilatkozatát s úgy nyilatkozott, hogy a csatorna építésére nézve francia vállalkozókkal fog alkudozásba lépni. Ezeket a vállalkozókat pedig - Pázmándy úr protezsálta be Kossuth Ferencnél. Tehát milliókra menõ nyereség a vállalkozók számára és százezrekre menõ provízió Pázmándy és barátai számára - és mindez a szegény magyar adófizetõ zsebébõl.

Mit szól e cifra dolgokhoz a magyar közönség?

Flaneur

*

Így szól a párizsi levél, amelyhez nincs semmi hozzátenni valónk. Kommentár nélkül bocsátjuk az új rendszer korrupciójáról szóló ezt az újabb adatot a közvélemény bírálata alá.

Budapesti Napló 1906. december 25.