235. AZ ANTOINE-SZÍNHÁZ ÚJ DARABJA

Az Antoine-színház mostanában egy érdekes és értékes darabot hoz színre, Georges Thurner új drámáját. A Bluff-nek - ez az új darab címe - hõse Hardouin doktor, aki a tüdõvész-szérumot felfedezi s bár késõbb csalatkozik találmányában, a nyomor kicsikarja tõle, miáltal a becsületes és nemes orvos teljesen összetörik. Ez Hardouin doktor tragikuma. Évekig foglal­kozik ennek a találmányának tökéletesítésével, de sokkal lelkiismeretesebb, semhogy a szérumot gyógyszerül is alkalmazza. Tudja, hogy ez a szer a tüdõvészt eleinte látszólag teljesen megszünteti, de az életerõt csökkenti, sõt halált is okozhat. Hardouin gondokban õszült meg, szegény ember maradt. Felesége hiú, fösvény, fia semmittevõ és semmirekellõ világfi. Két lánya közül az öregebbik, Teréz, elvirágzott, vakbuzgó vénkisasszony, a fiatalabbat, Françoise-t pedig egy tehetõs fiatalember akarja elvenni feleségül, de a lánynak nincs hozo­mánya. Ehhez járul még az, hogy Hardouin doktor kénytelen egy jövedelmezõ szanatórium vezetését fiatalabb orvostársának, Rousselet-nek átengedni. Így az öreg doktort feleségének és fiának kérése megejti s kényszerül nem kész találmányával kilépni a világ elé. Ekkor követi el a „bluff”-öt. Beoltja a tüdõvészes cselédlányt, Máriát és - csodák-csodája - a beteg állapo­tában javulás mutatkozik. Hardouin híres orvossá lesz, a tüdõvészesek valósággal sereglenek a csodadoktorhoz. Boldogság ragyog a szegény doktor házában, de a jólét hazugságra és emberáldozatokra van építve. Össze kell roskadnia, Hardouin kétségbeesik. Fölfedezi, hogy a cselédleány az õ hibája folytán a tüdõvész utolsó stádiumába jutott s megtudja azonkívül, hogy a fia a leányt el is csábította. Az orvos, aki azelõtt oly büszke volt tudományos becsületére; bensõleg teljesen összeroskad. A tragikumát külsõleg enyhíti az, hogy Rousselet doktor megkéri lányának, Françoise-nak kezét. Ez azonban változást sem hoz az orvos életében. Õ, aki becsületes és emberboldogító ideákkal indult meg pályája kezdetén, a kenyérharc küzdelmében elveszti hitét, ideálját és a becsületét.

Budapesti Napló 1907. január 15.