|
[Párizsból írják:]
Tristan
Bernard-tól, a kiváló humoristától most mutatott be egyik párizsi színház egy
darabot „Sa soeur” címen, mely jeles kvalitásai mellett is csak mérsékelt
sikert aratott. Tristan Bernard, a szeretetreméltó és mosolygó francia ebben a
darabban nem azt a meleg, kedves poézist csillogtatja, melyet a francia nép s a
világ szeret. Itt is megnyilatkozik ugyan a fölényes és mély humorista, de a
bonyodalom inkább külsõségeken épül és Bernard sok helyen nem idegenkedik az
olcsóbb hatásoktól sem. A színjáték sokkal hihetetlenebb, semhogy komolyan
vehetõ vígjátéknak nevezhetnõk és nem elég komikus arra, hogy bohózat legyen.
Egy apának két leánya van. Az öregebbik mindig szomorú és komoly, a fiatalabbik
víg és jókedvû. Egyszer csak jõ egy kérõ, aki megkéri az öregebbik kezét és
megkapja az apa beleegyezését. A leány azonban titokban mást szeret s megkéri a
kérõt, hagyja el õt. A kérõ engedelmeskedik neki. A leány húga azonban azt
hiszi, hogy nõvére boldogtalan s elhatározza, hogy a hûtelen kérõt visszahozza
s egy régi komikus barátja kíséretében egy nagyvilági tengeri fürdõbe megy. Itt
kokottnak öltözik, hogy az elpárolgott kérõhöz jobban közeledhessék. Ez meg is
történik, de a võlegény nem sokat teketóriázik, hanem még azon melegében
szerelmet vall a csinos leányzónak. A lány ezen annyira megrémül, hogy nyomban
gépkocsira száll s öreg nagynénjéhez a falura menekül. De az elõbbi võlegény
sem tágít, mert neki is van gépkocsija s a leány után száguld. Az öreg
nagynéninél összejõ az apa, a két lány, a visszavonult võlegény s az öregebbik
leány kedvence, egy szótalan, félénk gentleman, aki eddig még nem mert
nyilatkozni. Természetesen két házassággal végzõdik a vígjáték. Számos, víg
jelenet, ötletes párbeszéd akad, de - mint párizsi levelezõnk írja - Tristan
Bernard-tól már jobb darabot is láttak.
Budapesti Napló
1907. február 13.
|