|
Picquart
francia hadügyminiszter elrendelte, hogy több oly francia törzstiszt, aki a
katonai tudományokban kitüntette magát, osztassék be a japán hadsereghez, ahol
két évig kell tanulmányozniok az ottani viszonyokat. Picquart az ily
jelöltektõl az angol nyelv tökéletes ismeretét követeli, azonkívül némiképp
érteniök kell a japán nyelvet is. Párizsban a hadügyminiszter e rendelkezése
nagy feltûnést kelt, már azért is, mert különös jele a változott idõknek. Napóleon
hadseregének, a világ elsõ katonáinak utódai a legifjabb kultúrnéphez járnak
iskolába, ahhoz a néphez, amely a sárga fajhoz tartozik és amelynek gyermekeit
kitiltják a szabad Amerika iskoláiból. Amerika nem akarja, hogy a kis japánok
az Unió iskoláiban képezzék ki magukat és Franciaország a legkitûnõbb tisztjeit
küldi Japánba, hogy ott tanuljanak és megismerjék azokat a vívmányokat,
amelyeknek a japán nép Oroszország felett aratott gyõzelmeit köszönheti.
Kedvezõ tünete a köztársaság hadseregében uralkodó szellemnek az is, hogy a
hadügyminiszternek szabad követelni a fõtisztjeitõl a japán nyelv ismeretét és
hogy biztos benne, hogy akad akárhány katonatiszt, akik ennek a feltételnek meg
tudnak felelni. Ismeretes, hogy a francia hadseregben sokat dolgoznak és hogy
Picquart tábornok maga is, akit 8 évig elzártak az aktív katonai szolgálattól,
kellemesen meg volt lepve, amikor oda visszatérve, látta, mennyit haladtak a
tisztek katonai és tudományos téren. Picquart hadügyminiszter maga is a
tudomány embere, ment minden elõítélettõl és mint miniszternek nincs egyéb
vágya, mint a rábízott hadsereget a fejlõdés legmagasabb fokára emelni. Elküldi
tisztjeit az utolsó napok gyõzõihez iskolába. A japán hadsereg európai
tapasztalatok befolyása alatt és külföldi, jórészt német tisztek oktatása
mellett modern hadsereggé alakult át. A mag, amelyet Európa Japánban elvetett,
csodálatos gyümölcsöket hozott és ezek most újabb magot adnak Európa számára,
ahonnan Japán mai kultúrája elindult. Nagy érdeme Picquart tábornoknak, hogy az
intelligencia e körfutását most újra bezárja és visszavezeti forrásához.
Budapesti Napló
1907. március 9.
|