|
[Párizsból
jelentik] Most Kistemaeckers és Delard darabját adták elõ a
Théâtre-Français-ben. Kistemaeckers nevét nálunk is ismerik az Insinct révén,
melyet a Nemzeti Színház a múlt évadban mutatott be. A La Rivale fõhõse Brizeux
szobrász. E mûvész lelkében a mûvészet és az erotika egészen egybeolvad. Az
alkotást magáért az alkotásért nem ismeri. Õ nem tudja a természetet egyszerûen
utánozni, nem képes a lelketlen tárgyak átlelkesítésére, a tökéletlen
tökéletesítésére. Idegein erotikus áramoknak kell átborzongniok, csak úgy tudja
átérezni az alkotó ihletet. Az alkotás, a szép formák gyönyöre csak az ébredezõ
szerelem tüzében születik meg. Ha ez az érzelem nem izza át a testét, csak
közönséges dolgot tud létrehozni. Tíz év óta házas már. Nem boldogtalan, de nem
is boldog. Felesége bálványozza õt. De a gyermektelen házasság egyhangúsága
elkedvetleníti a szobrászt. Érzi, mint apad el alkotó kedve. Él azonban a
szobrásznál egy fiatal leány, a vetélytárs, a la rivale. A mûvész elcsábítja, valóságos Don Juanná lesz s
szenvedélyessége egy érdekes tragikus összeütközést hoz létre a két nõ között.
-
A felesége vagyok… kiált a nõ.
-
Nekem meg gyermekem van tõle. Vág vissza a leány, aki az erotikus mûvészt
nagyszerû mûvészi alkotásra lelkesítette.
A
feleség a természet e magasabb jogai elõtt feladja az erkölcs és törvény által
biztosított kötelességeit. A mûvész megszökik a kedvesével. Két év múlik el. A
szobrászt azonban izzó vágy epeszti, hogy lássa régi szobrait s nem tud
ellenállni a vágynak, hazamegy, a régi lakásba, ahol még mindig ott lakik a
felesége. Váratlanul találkoznak. A bánat megöregítette az asszonyt, de az
áldozat még nemesebbé tette, s a mûvész ezt észre is veszi és egy pillanatban
úgy érzi, hogy õ az igazi múzsája. Az asszony azonban így szól hozzá.
-
Menj a másikhoz. Elraboltad fiatalságát, amint az enyémet is elraboltad, de
neki reád inkább szüksége van, mint nekem, - ezzel végzõdik a bravúrosan
megépített, hatásosan megírt dráma. Az igazi vetélytárs tehát a mûvészet.
Minden szerelembõl gyõzelmesen kerül ki s mindegyik mûvészi alkotás egy-egy
szerencsétlen asszonyáldozatot követel.
Budapesti Napló
1907. június 20.
|