244. DRÁMA XVII. LAJOSRÓL

Párizsban az Ambigu Comique „A Temple-i gyermek” címen Alban de Polhes ötfelvonásos színdarabját mutatta be. A robespierre-i napok véres borzalmai vonulnak el szemeink elõtt. A kis Capet Lajos, a lefejezett királyi pár gyermeke börtönben ül. De Robespierre-t legyõzik s Fouché és Barras XVII. Lajost, mint törvényes trónörököst akarják királyul. E tervet Madame Leninger, a szerencsétlen Mária Antoinette [kertészének felesége] támogatja. Rábírja fiát, aki halálos betegségben szenved s a dauphinhez igen hasonlít, hogy menjen a börtönbe és mentse meg a trónörököst. A fiú megteszi, a dauphint elviszik s egy Simon nevû vargára bízzák. Mikor a királyfinak vélt gyermek a börtönben haldoklik, megjelenik egy asszony, aki vállalkozik az ápolására. Megengedik neki. Ez a nõ Leninger asszony. Mikor belép a börtön cellájába, a gyer­mek önkéntelenül felsikolt: „Anyám, anyám.” Amint azonban észreveszi, hogy a börtön­õrök ezen a felkiáltáson elámulnak s gyanakodnak, eszébe jut kötelessége és egyik hivatalnok kérdésére így felel:

- Ezt az asszonyt nem ismerem…

Az önfeláldozó ifjú így hal meg, büszkén, mereven, dacosan és mint XVII. Lajost temetik el.

Budapesti Napló 1907. június 20.