|
No,
nemhiában élt Nagykárolyban gróf Károlyi István. Ez a legtipikusabb, legsemmibb
és leggõgösebb magyar nagyúr. Nagykároly a maga eladandó mandátumával tovább -
szimbolizál. Csupa érdekesség, ami a nagykárolyi mandátum körül történik. A
zsidó pártelnök sír a negyvennyolcas gyûlésen, hogy gróf Károlyi Gyula nem akar
a Pista képviselõ utódja lenni. De rögtön kacagó lesz a hangja, mert viszont
gróf Károlyi Mihály esetleg kegyes lesz képviselni Nagykárolyt. Ugyancsak ez az
elnök tudja, hogy a néppárt köpi a markát erõsen. De azért, ha Mihály gróf nem
vállalja a dolgot, negyvennyolc ide, negyvennyolc oda, megválasztják, ha
gavallér fiúnak bizonyul, a néppártit. A kis helyi stréberek is rázzák a
rongyot. Az egyik a Majos-ügyben akarja utasítani a leendõ képviselõt. A másik
vádolja az elnökséget, hogy nem elég üzleti belátással ajánlgatja föl a
mandátumot. A harmadikban a hazafi szólal meg. Hogy ne civódjunk, mert még egy
közönséges román alak lesz a képviselõ. A negyedik, az ötödik, a hatodik… Nincs
szebb dolog ma Magyarországon, mint mikor a nép képviselõt választ. Pláne ha
olyan nagy ûrt kell betölteni, mint amilyet gróf Károlyi István hagyott maga
után, - a kutyafáját.
Budapesti Napló
1907. augusztus 11.
|