|
Björnsterne
Björnson olyan európai híresség, akit meghallgatnak, ha bármilyen európai
kérdésben emeli fel szavát. És Björnson nem is igen szalaszt el olyan alkalmat,
mikor beleszólhat nagy aktuális kérdésekbe. Beszélt, mikor Anglia ráfeküdt
Transvaalra; beszélt, mikor Oroszország megindult Japán ellen; beszélt, mikor a
cár elõször kezdeményezte az általános leszerelést; beszélt, mikor csak mód és
ok volt rá. És az európai sajtó mindig elég érdekesnek találta, hogy szárnyat
adjon szavainak. Most Björnson a magyarországi tót kérdésrõl hallatta szavát. S
a koalíciós sajtó ráüzen:
-
Az úr nem ismeri a mi viszonyainkat, fogja be a száját!
Montefiore
asszony az angol nõmozgalom egyik vezére. Küzd a nõk jogaiért otthon és agitál
értük a külföldön. Tartott agitáló felolvasásokat Amerikában, Franciaországban,
Németországban. Mindenütt nyugodtan, tudományos és elvi alapon. Tegnap nálunk
is felolvasást tartott a nõk választójogáról. Nyilván ugyanazt mondta el, amit
más országokban mondott. Egy szóval se többet, se kevesebbet. Mert hogy a jövõ
nemzedék nevelése van olyan nehéz feladat, mint öt esztendõben egyszer szavazni
s hogy ennélfogva a nõ, akire a nevelést bízzuk, megérett a szavazás
funkciójára is: ezt ugyan éppen úgy elmondhatja Magyarországon, mint Angliában
vagy Németországban. De a tegnapi felolvasás után a koalíciós sajtó - ha
valamivel udvariasabban is - megint csak azt mondja:
-
Ez a hölgy nem ismeri a mi viszonyainkat, jobb volna, ha nem csevegne!
Tessék
a metódusból rájuk ismerni. Aki nem az õ szájuk íze szerint beszél, lehet
akármilyen európai híresség: letorkolják. A mi viszonyainkat csak az ismeri,
aki tõlük kér és kap információkat. Egy hatodrangú francia újságíró, akit õk
hívnak meg felolvasásra: az szaktekintély, nevezetesség és ünneplik, ütik
mellette a dobot. De Björnson fogja be a száját és Montefiore asszony ne
csevegjen. Mert õk nem ismerik a mi viszonyainkat. Aki a mi viszonyainkat
ismerni akarja: kérjen elõbb információt és pausálét Ábrányi Kornéltól…
Budapesti Napló
1907. szeptember 8.
|