254. A SZIÁMI KIRÁLY TACSKÓI

Homburgnak, a híres német fürdõhelynek nevezetes vendége van: Csulalongkorn, a sziámi király, aki most körülbelül ugyanolyan szerepet játszik, mint annak idején Naszreddin perzsa sah. Dicsérik, ünneplik bõkezûsége miatt, de sok tiszteletlen anekdotát mesélnek barbár kedvteléseirõl és mulatságos keleti szokásairól. E hónap 21-én ünnepli születésnapját a Sziám vigadó uralkodója. Világraszóló cécót rendeznek ebbõl az alkalomból. Megjelenik egyebek között Sziámnak valamennyi európai követsége Homburgban és lesz lakodalom hegyen-völgyön. Vilmos császár, aki saját vendégének tekinti Csulalongkorn királyt, szintén gondos­kodott születésnapi ajándékról. De megjárta vele. Amikor a sziámi király a berlini udvart meglátogatta, nagyon megtetszett neki a császár két elkényeztetett, csinos tacskója. Ki is jelentette, hogy szeretne két ilyen csinos állatkát magával vinni egzotikus hazájába. Vilmos császár most tizenkét tacskót küldött mutatóba a sziámi királynak, hogy válasszon ki közülök kettõt születésnapi ajándékul. Csulalongkorn õ felsége szeretettel vizsgálgatta a tacskókat, végig simogatta valamennyi állat selymes szõrét, azután megüzente a hatalmas ajándékozónak, hogy valamennyi állat olyan szép, hogy õ bizony nem tud közülük választani és így már inkább megtartja mind a tizenkettõt. És meg is tartotta, mind a tizenkettõt. Németországban most sokat kacagnak az eseten. És illik följegyezni, hogy többet mulatnak a felsült német császáron, mint a jámborul furfangos keleti uralkodón.

Budapesti Napló 1907. szeptember 18.