9. KÖTET
CIKKEK, TANULMÁNYOK
1907 október-december
I.
Caruso, Caruso, Caruso
Caruso,
minden szájon a Caruso neve, mert itt van, s mert õ seholse imponálhat még úgy,
mint a mindenféle tenoristák országában. Hódoljunk mi is nem elõtte, de a
közönség elõtt, mely úgy döntött, hogy az õ lábai elé heveredik. Brisztolbeli
udvartartása szédítõ s még szédítõbbek a négyszáz koronák, amelyek ilyen
szegény városban ilyenkor fillérek könnyûségével ömlenek. De miért kell
megtudnunk, hogy õ rajzol, gordonkázik s elítéli a marokkói pacifikálást?
Családja, kalandjai, passziói, életrendje miért komplikálják a mi egyébként is
problémákkal és szenzációkkal komplikált életünket. Varázsos ember a színpadon,
csodálatos hangja van, helyes, jó, de ezért fizetjük. S ha nem varázsos ember,
ha a hangja se csoda, akkor is megéri a pénzt annak, aki kiadta, mert volt neki,
a Caruso tenoristahíre. De tessék megérteni: nekünk nem az ünnepelt férfiú, nem
az érdekes, nagy jövedelmû, hisztériás gusztusú Caruso a vendégünk. A mi
vendégünk egy torok, ha úgy tetszik: egy Torok. Gyönge, olcsó, sajnálnivaló, a
négyszáz koronák dacára is szegény ember az, aki Caruso nevét másként fordítja
magyarra, mint Torok. Torok úr megérkezett, éljen, s most már csak az a kérdés,
hogy csakugyan torok‑e?
II.
Mikor Rothschildék lumpolnak
A
bécsi Rothschildoknak, ha igaz, majdnem tizenkét milliárdnyi vagyonuk van.
Hazai, magyar fölfogás szerint ilyen vagyonos embereknek lumponiok kell. De
Rothschildék nem rombolnak kávéházakat, nem muzsikáltatják magukat. Kártyázni
nem szoktak s a szerelem még sohse csinált pazarlót egy Rothschildból sem.
Hogyan mulatnak hát Rothschildék a magyar klerikálisok legsötétebb hírlapja
szerint? A Rothschildok vagyonuk rengeteg kamatából - a szociáldemokráciát
támogatják. Most már vagy ostoba az a lap, amely ilyet le mer írni, vagy pedig
a Rothschildok Európa legutolsó lumpjai. Mert sokféleképpen lehet ostobaságot
csinálni, de ilyenre a legkönnyelmûbb lumpok se képesek, mint ezek a
Rothschildék.
III.
A hamis Pommeryk
E
boldogtalan Budapesten mintha egyenesen azért élnének az emberek, hogy egymás
illúzióit tépjék. Tudós professzor Schwartz Gusztáv is micsoda rosszat tett,
hogy leleplezte a hamis Pommerykat. Még eddig legalább azoknak volt egy kis
mámoruk s úri elégtételük, akiknek francia pezsgõre telt. Most ezek is Budapest
kételkedõinek, kijózanodottjainak, bánatosainak légióit szaporítják. Miért
álcázzon le szép hamisságokat ebben a városban az ember, ahol olyan kevés a
szép hamisság. Hamis a politikánk, a kultúránk, az istenességünk, mindenünk.
Hát nem természetes, hogy ennyi csunya hamissághoz hamis francia pezsgõt iszunk?
IV.
Prohászka és Bethlen
Prohászka
püspök mûvei hír szerint román nyelven is meg fognak jelenni. Ugyancsak hír
szerint az oláh nép epedve várja e mûveket, melyek a klerikalizmus magas
iskolájából valók. Egyszer, régen Bethlen Gábor lefordíttatta román nyelvre a
bibliát. Nagy gondolata volt a nagy fejedelemnek: meghódítani a román népet a
protestantizmusnak. Persze, hogy nem sikerült, s persze, hogy Prohászkának több
szerencséje lesz, mint Bethlennek. Ha Bethlen terve a Bethlen idejében sikerül,
kiszámíthatatlan lökést kap Európa e részén a haladás. S hogy milyen
szerencsétlenül lassú tempó a haladásé, az fogja legszomorúbban igazolni, hogy
Bethlen után évszázadokkal könnyebb azt a sötétséget szolgálni, mely már
Bethlen idejében tûrhetetlen volt.
Budapesti Napló
1907. október 1.
Lellei
|