Magyarországot
megint bérmálják
Õsz
van. Magyarországon vagyunk, ügyetlen, szegény, furcsa városkákban. Erdélyben,
a Tisza mellett, túl a Dunán vagy a Délvidéken mindegy. Várják a püspököt, mert
most megint bérmaúton vannak Magyarország püspökei. Szép idõ, aranyos ragyogás
nyugalmas, jólesõ melankólia. Nizzában s a Riviérán gyakoriak az ilyen napok, s
ilyenkor fogékony a lélek.
Lobogós,
virágos, szõnyeges a városka, s a diadalkapu körül izeg-mozog minden épkézláb
ember: érkezik a püspök. Városi díszfogat vagy grófi kocsi várja, s viszi a
kastélyba a püspököt. Ha nincs kastély-ura a városkának, díszsátort emelnek. S
következik a nagyszerû ceremónia, alázatos sorakozása minden rendûeknek az
egyházfejedelem színe elé. Jönnek a fõispán, alispán, polgármester, hitközségi
elnök. Jönnek a többi egyházak pásztorai és gondozói. Jönnek a kálvinisták, unitusok,
esetleg keletiek, luteránusok és zsidók. Az augurok összemosolyognak, s az
üdvözlõ beszédekre a püspök kegyesen és komolyan jelenti ki: mindannyian egy
atyának fiai vagyunk, s a közös cél: az erkölcsi és társadalmi rend, az
istenfélelem és üdvösség munkálása. A püspök úr titkárja olvassa a helyi
lapokat. Az összes lapok hozsannát kiáltanak a bérmáló püspök elé.
Hangsúlyozzák, hogy a nyugtalanság e napjaiban egyetlen kõszikla a vallás.
Jelen van a kerület képviselõje, esetleg zsidó vagy kitért zsidó. Fölkéri a
püspököt a városban levõ szobor vagy szobrok megtekintésére. A püspök
odakocsizik a vértanú-szobor vagy Kossuth-szobor elé, s imádkozik. A
legnyakasabb kálvinista parasztnak is ömlik a szemébõl a könny. A püspök lábai
elõtt hever az egész megilletõdött városka. A környék intelligenciája is a
városban idõzik, hogy megerõsödést vigyen szét a nyomortól és szocializmustól
megrendült falvakba.
Ezek
után a püspök bérmál, ebédet ad, s az igaz ügy titkos, helyi vitézeivel tesz
bizalmas megbeszéléseket. A katolikus körbe, a legényegyletbe, a keresztény
szocialisták egyesületébe természetesen ellátogat a püspök. Fölzendül a pápai
himnusz, s a püspök áld, áld, áld. Bandérium, harangzúgás, fehérruhás leányok,
dalárda, tûzoltóbanda két-három napig. Felekezetkülönbség nélkül borulnak
egymás nyakába az emberek.
Mi
lesz ebbõl a szerencsétlen országból, Magyarországból?
Budapesti Napló
1907. október 3.
A. E.
|