6. ELTÛNT FIATAL POÉTA

Juhász Gyula ismét eltűnt - A lévai rendőrségnek bejelentette, hogy öngyilkos lesz - Édesanyja táviratban tudakozódik - Semmi bizonyos az eltűnt fiatal költőről

Léváról sürgönyzik, hogy a lévai piarista gimnázium fiatal világi tanára, Juhász Gyula, a poéta, eltûnt. Levelet hagyott hátra s ez a levél azt sejteti, hogy Juhász le akar számolni az élettel, öngyilkos lesz.

Juhász Gyula a fiatal magyar poéták elitjébõl való. Van egy nagy bûne, mely bárhol, kultúr­országban, nagy erénnyé váltódnék: a szinte beteges szenzibilitás. Magyar, hogy úgy mondjuk, tõsgyökeres magyar legény, szegedi. De terhes örökségül kapott lelki elõkelõsége, ifjú álmai, idegen, igazi literatúrákból vett olvasmányai megtévesztették. Az utolsó évtizedben különben szórványosan nálunk is gyúltak lidérc-tüzek. Úgy hisszük, hogy sokan járták meg kegyet­lenebbül is, mint Juhász Gyula. Írók és mûvészek, akik azt hitték, hogy Magyarországon is virrad. Végre is Juhász Gyula még gyermek-ember s érdekes, szép versei is egyelõre csak erõs ígéretek. De vádaskodnunk az esetleg halálba indult emberrel szemben nem szabad. Az õ lelke az övé volt, s az õ fátuma az is, ha fiatalon már kétségbeesett.

Félteni már régen féltettük, elsõ versei óta, melyek a Budapesti Naplóban jelentek meg, s a verseket kísérõ levelek miatt, melyeket ismeretlenül Ady Endréhez - kit szeretettel vallott mesterének - írt. Ezekben a levelekben már nyugtalanítóan sír, jajveszékel egy önmagát féltõ lélek.

Szeretett volna Budapestre, megértõk, támogatók közé kerülni. A vidék a maga nagy semmit sem akarásával s érzéketlen, hideg, taposó, nyugodt életével majdnem õrületbe kergette. Tavaly Máramarosszigeten volt tanár, s onnan is eltûnt egy szép napon. Megírták ezt akkor a lapok, megírtuk mi is, s már akkor katasztrófára gondoltunk. De Juhász Gyula lecsöndesedett, megbékült egy kicsit, s hála istennek, nem történt baj. Máramarosszigetrõl Lévára ment tanárnak, ismét hinni kezdett és írt. Közben föllátogatott Budapestre, szívesen fogadtuk, de a személyes ismeretség csak erõsítette sokunkban azt a gyanút, hogy a fiatal poéta az egyensúly­bûvészetet nem sokáig bírja. Talán Budapesten sem talált mindent és mindenkit olyannak, mint nekikészülve óhajtotta. Verskötetét csak alkuvások, nehézségek s kínos tárgyalások után jelentethette meg egy generózus szegedi nyomdában. Legalább azt mondják, hogy a kötet már kész, de látni sehol se látjuk. Szinte szökve utazott el Budapestrõl, s nemsokára megint Ady Endrének írt egy panaszos levelet. Önsorsával sírva tréfálkozó, öngyilkosságra célzó, reménytelen, furcsa levelet. Versei, melyeket hûségesen küldözgetett nekünk, az utolsó idõkben elmaradtak. A lévai rendõrség olyan levél birtokába jutott, melyben Juhász Gyula kereken, világosan bejelenti, hogy megöli magát. Szegény édesanyja, akit a lévai rendõrség táviratban értesített, ma a következõ sürgönyt küldte Szegedrõl hozzánk:

„Mit tudnak Juhász Gyuláról, eltûnt. Juhászné.”

Mi annyit tudunk csak, amennyit megírtunk, s nem tudunk Szegedre megnyugtató választ küldeni.

Budapesti Napló 1907. október 4.