|
Most
már egészen megnyugodva tekintünk a pécsi kongresszus felé. Rendben van minden;
már szidják õket, a világosság emberei tehát jól dolgoznak. Szidják õket. Sõt,
ami több: megállapítják róluk, hogy le vannak gyõzve. Önök csodálkoznak? Ne
csodálkozzanak. Prohászka gyõzte le õket… Ezt mondják odaát. Rendben van. Ezt
nyugodtan tudomásul vehetjük. Majd mikor az apologetika tankönyve a tudomány
mérlegén többet fog nyomni, mint a matematika könyve, akkor igaz lesz, hogy
Prohászka legyõzte a progresszió embereit. Addig hadd ujjongjanak odaát; a
szívükben úgysem lehet más, mint elfogódás és riadt félelem. Mert Pécsett ismét
kiderült, hogy Magyarországon megvan az anyagi és a szellemi megújhodás minden
feltétele. Szellemi értékekben, erkölcsi erõben, munkakedvben gyönyörûségesen
gazdag tábor ment el a pécsi kongresszusra a világosság, a haladás és a kultúra
lobogója alatt. És nincs itt félelem sem. A tudománynak ez a csapata bátor és
erõs. A tudományos mérkõzésben, a szellemi fegyverekkel vívott harcban már az
övék a gyõzelem. Eljön az idõ, mikor a politika harcában is az övék lesz. Az az
idõ lesz Magyarország újjászületése.
Budapesti Napló
1907. október 6.
|