|
(Falusi jegyzetek)
Csögön,
Kegyén, Girolton s máshol alázatos oláh parasztok éltek még nem nagy ideje.
Nagyapáik jobbágyok voltak, s õk úgyszólván beleszülettek az urak süvegelésébe.
Így volt és így - nincs - panaszolták nekem, hogy otthon jártam, pátriámbeli
urak. Jó, ostoba arccal, fontoskodva, leplezett, tréfás ravaszsággal
reszkíroztam meg:
Persze,
persze, elrontották õket az agitátorok, a pópa, az oláh fiskális.
Urambátyámék
azonban nem vették észre a tréfát, s gúnyosan legyintettek a kezükkel:
-
Dehogy az agitátorok, más itt a baj: elromlott a paraszt. A magyar parasztnál
már régibb a betegség, s most utolérte az oláht is. Hogy õ is kimegy Amerikába,
bánná a fene, de vissza is jön. Ha az ispán elmegy napszámos-szerzésre,
kénytelen könyörögni hozzájuk. Elromlott a paraszt, Amerika és a szocialisták
elrontották.
*
Beszélgettem
ezerholdas urakkal, akiknek a birtoka körül apáik korában még kálvinista magyar
falvak nyüzsögtek. A magyarokból éppen hogy magnakvaló maradt itt-ott. Nem
nagyon szaporodtak, a város is szívogatta föl õket, Amerikába is sok elment.
Akkor nem búsultak az urak: oláhok jöttek a magyarok helyébe, s az oláh olcsóbb
volt és alázatosabb. Úgy látszott, hogy minden úgy sikerül, mint
három-négyszáz-ötszáz év elõtt. Ha a magyar jobbágy makrancos volt, menjen
isten hírével. Itt az olcsó, az alázatos oláh, s egész vidékek így cserélõdtek
föl népességükben. S íme, rossz idõket élünk, a régi recept nem ér semmit. Az
oláh paraszt is elromlott, nem akar barma lenni az uraságnak. Szomorú idõk
járnak, s az ezerholdas urak káromkodnak.
*
Politikáról
nehezen váltanak szót, hallgatnak a falusi urak. Sok minden fáj nekik, sok
mindent szégyellnek, hallgatnak. Õsz van, ez zsúr-szezon a falvakban is. A
birtokos urak meghívják a plébánost, a kálvinista papot, a jegyzõt, a tanítót
is, mert kezd nõni az unalom. A plébános összevész a kálvinista pappal a
szekularizáción. A tanító szerényen, de szidja Apponyit, s a jegyzõ védi az
egész kormányt. A legnaivabb birtokos úr vágja el a gordiusi csomót:
-
Urak, urak, ne bántsuk egymást, össze kell most nekünk tartanunk. Ez a büdös
választói jog a veszedelem, s minden magyar embernek támogatnia kell a
kormányt.
*
Vihar-szag
van a falvakban is, sõt ott van igazán. Tasnádra eljött beszámoló helyett egy
kis murizás céljából a képviselõ úr. Még az eladósodott bérlõk is négyes
fogattal rukkolnak ki. Szeretnénk ugyan szónoklatot hallani a képviselõ úrtól,
de így se baj. Így viszont mindenki a képviselõ úrnak mondhatja el a saját
véleményét. Az öreg Károly bácsi, a vármegye nesztora is sort kerít rá, s
könnyes szemmel, reszketõ hangon mondja el a képviselõ úrnak a véleményét:
-
Öcsém, elvesz az ország, a haza, a magyarság. Mondd meg Kossuthnak, tegye jóvá,
amit az apja vétkezett. A paraszt is boldogabb lesz, ha megint jobbágysorsba
jut.
Budapesti Napló
1907. október 16.
A. E.
|