15. KIS SZENZÁCIÓK PÁRIZSBÓL

(Párizsi levél)

I.

A költözõ Morgue

A párizsi Morgue-ot, a híres Morgue-ot bizonyosan elviszik mai helyérõl, ahol az élet útjában van. De akármilyen nagy város is Párizs, nem akad benne hely a Morgue-nak. Úgy volt már, hogy a Pont-Neuf tájékára helyezik ezt a permanens temetõt, ezt a halottak menedékházát. Föllázadt az egész Párizs a terv ellen, s kezdtek új hely után nézni. Most már megvolna a Morgue helye a Mazas-téren, Párizs tizenkettedik kerületében. És ez is bajosan fog sikerülni, ez az új terv. Az egész tizenkettedik kerület lakossága tiltakozik az ajándék ellen. Meetingeket tartanak, plakátokon, repülõ papírkák ezreivel tiltakoznak. A Morgue nem talál helyet ebben a városban. Az élõ emberek irtóznak a halottak közelségétõl. Hátha még a halottak a legszomorúabbak és legidegenebbek, mint a Morgue halottjai.

II.

Akit Szenvedésnek hívnak

Hatalmas férfiú, ötvenévesnek látszó, valóságos Herkules, egy megrokkant Herkules állított be egy párizsi étterembe. Evett, ivott, mohón, kiéhezetten, s mikor a számlát hozták, hívatta a tulajdonost.

- Uram, valóban kitûnõ ebéd volt ez az ebéd. Pénzem azonban nincs, tehát nem fizetek.

Amíg a fõnök rendõrökért küldött, az ismeretlen férfiún dühroham tört ki. Mintha a bibliai öreg Sámson példáját akarta volna utánozni. Össze akart dönteni mindent s legyilkolni mindenkit. Rendõrök s becsõdült utcai járókelõk csak nagy nehezen bírták megfékezni. De amikor ártalmatlanná tették, meg is kínozták alaposan. Most a rabkórházban fekszik véresen és nagyon szomorúan. Napok óta hiába kérdenek tõle akármit, õ csöndesen, csökönyösen ezt hajtogatja:

- A nevem: Szenvedés, az apám: Balsors, az anyám: Nyomor.

III.

Hervé és tanítványai

Hervé és az antimilitaristák újabb üldözése óta látszik csak meg igazán, hogy az antimilitarizmus apostolának milyen fanatikus tanítványai vannak. Nem kell a rendõrségnek kutatni, hogy kik a[z] Hervé bûntársai. Nap-nap után négy-öt ilyen jelenet játszódik le Párizs legélénkebb helyein. Megáll egy fiatal ember, mert többnyire fiatalok a[z] Hervé rajongói. Megáll, s elkiáltja magát harsányan, hogy a közeli rendõr bizonyosan meghallja:

- Éljen Hervé, éljen a társadalmi forradalom, vesszen a hadsereg!

A rendõr természetesen szalad, lefülelni a tüntetõt. Ez pedig boldogan megy a börtönbe, csak ezt akarta.

IV.

Gaubert-ék az automobil ellen

Gaubert és társai kis emberek, de pár nap óta híresek Párizsban. Párizsban tudniillik amilyen nagy az automobil-kultusz, olyan nagy az automobil-gyûlölet is. Az automobil sokasodik, s egyre szorgalmasabban gyilkol az utcákon. Gaubert és társai tehát összeesküvést szõttek az automobil ellen. Forgalmasabb utakon, ahol Párizsba bejönnek a kirándult automobilok, õk esti és éjszakai órákban kõtorlaszokat emeltek. Egész sereg automobilszerencsétlenség történt, habár egyik se halálos. De az összeesküvõk hurokra kerültek, s hiába volt mellettük Párizs nagyobb felének a szimpátiája. Egy kivételével valamennyi összeesküvõt szigorú börtön­büntetésre ítéltek. Jóval többre, mint egy-egy sofõrt, aki, már ha elgázol, halálosan végzi el.

Párizs, október 11.

Budapesti Napló 1907. október 16.

- n.