17. PIKLER - THALAMAS

- A tudatlan tudatlanság -

Láttam én már francia Szent Imre-ifjakat is tüntetni a tanárjuk ellen, amely Piklert ott Thalamasnak hívták. Az a Pikler-Thalamas líceumi tanár volt, nem tudós, nem gondolatok bajvívója. Inkább politikai agitátor, epés, haragos, türelmetlen úr, aki nem tudott abba beletörõdni, hogy az emberek szamarak. A mi Piklerünk bölcsebb ember, s õ még azt is meg tudja magyarázni, hogy az emberek nálunk miért még szamarabbak, mint máshol. Kár a fölösleges idegességért, nem kell megijedni az érdekelteknek: Pikler nem akarja nagy füleiket elmulasztani. Õ és vele egyre többen csak annyit akarnánk, hogy legalább annyira lássanak az emberek, mint civilizált embercsoportokhoz illik. És Pikler még csak annyit sem tud elérni, hogy néhány ügyes ravasz jezsuitán kívül legalább azt sejtenék az ellenségei, hogy miért - ellenségei.

Mikor a francia Szent Imre-ifjak a „köpd le Thalamast” indulóval sétálták be az utcákat, senki se volt tájékozatlan. Thalamas egy valóságos pamfletet írt Jeanne d’Arc ellen, aki nõ volt, szûz volt, mártír volt és hõs volt. Legalább is egyik legártatlanabb alakja és babonája a francia történelemnek. Sokkal sürgõsebb teendõi vannak a francia babonairtóknak, mint ez a leány, tehát Thalamas senkinek se volt szimpatikus. De a harcból õ került ki gyõzedelmesen, a Szent Imre-ifjakat elrakták a szocialisták, s a kormány gondoskodott, hogy Thalamas taníthasson.

Pikler az ájult, halódó Magyarország lelkiismeretének tudományos megszólaltatója. Csak éppen annyit akar, amennyi tudományosan lehetséges, egy kevés Európát ide, ebbe a Góbi-sivatagba. Mint tudós, elvégzi a magáét, s olyan mértékben, hogy Európa tudományos világa kalapot emel elõtte. Amit ezen felül csinál, az a jó, nemes, derék magyarnak és embernek a cselekedete: áldozat. Ám forradalmárnak Szent Gellérttõl Széchenyi Istvánig mindenki veszedelmesebb volt nála. Legutolsó ország vagyunk a világon, ha itt egy Piklert mint társadalmi reformert üldözni lehet. Mikor õ szinte sértõen szerény, s csak annyit szeretne, hogy ne legyünk a világ szégyenfoltja.

Ellenben a legfurcsább hírek jönnek hozzám magyar iskolákból. Egy tanár úgy magyarázta meg diákjának a Pikler-veszedelmet, hogy Pikler Pécsett azt hirdette: aki bírja, marja. És tovább nem is tudta magyarázni ezt a korszakos, szomorú hülyeséget. Egy másik, okosabb tanár szerint a kultuszminiszter õ nagy méltósága ellen elkövetett tiszteletlenségével Pikler rossz példát adott az ifjúságnak. Egy nagy vidéki város tanári szobájában komolyan meg­egyeztek, hogy Pikler szeretne megbízást kapni egy, középiskolák számára készült, kizárólagos történelmi tankönyv megírására, s mert ez nem sikerül, ezért haragszik. Más országban, ha a reakció gazságokat követ el a kultúra ellen, legalább tudatosan követi el. Nálunk még ez sem lehetséges, s egy Thalamasnak volna itt igaza, aki epésen, haragosan, türelmetlenül gázolna itt minden szamárnak a bendõjében és hitében.

Budapesti Napló 1907. október 19.

A. E.