|
I.
Weisz Samu szerelme
Szegény
Weisz Sámuel, szegény Samu, neki nem sikerült a szerelem. Weisz hordárról van
szó, aki a mostohaleányát imádta a revolverig. És ebbõl a szerelembõl semmi sem
hiányzott, még a szép fantázia sem. A halállal való komoly játék sem hiányzott:
egész szerelem volt. De amikor valaki Weisz Samu pirossapkás közszolga úr,
öreg, félszeg zsidó. Hány szerelmi gyilkosságnál lágyultak el már az esküdt
szívek. Viszont Samut, a félszeget és komikust, kísérletért is öt évre ítélték.
És nemcsak ez a szomorú a Weisz Samu tragédiájában. Mindannyiunknak esete és
szomorúsága a Weisz Samué. Íme egy áttetszõ emberen keresztül így fest a tragédia.
Ez az élet, ez a szerelem, ez a tragédia, ez a halál. Csak éppen hogy
egyikünk-másikunk komolyabb arcot tud vágni hozzá, mint Samu.
II.
Lajos káplán mulatott
Lopott
az ifjú pap, mert az élet furcsa vidámságaira volt kíváncsi. Kilumpolta magát
Pozsonyban, Bécsben, Lipcsében, Budapesten. Elfogyott a plébánostól lopott
pénz, s elfogyott a Lajos káplán kíváncsisága. Ma már tudja, hogy a szabad
lumpok minden öröme nem ér föl egy okos, erõs plébános rejtve-nõszésével, halk
lumpolásával. Tehát Lajos káplánnak meg kell bocsátani. Most lesz õ csak igazán
jó pap. Plébániához kell juttatni õt mihamar. Nagyszerûen fog tudni prédikálni
a világi gyönyörök ellen. S imádkozni, hogy kísértetbe ne jöjjön se õ, se más.
III.
Lipót király apasága
Bizonyos
nagy érzésekhez kevés az, hogy az ember gazdag és fiatal. Királynak, koronásnak
kell lennünk vagy kellene lennünk bizonyos érzésekhez. Például Lipót király
most azt hiszi, hogy megint apa. A híres Vaughan bárónõnek tudniillik fia
született. Mindenki más, egy Rockefeller is, kételkednék legalább két percig.
Csak királynak adatott meg, hogy aggul is higgyen. A királynak joga van így
szólni: parancsolom, hogy én vagyok az apa. S mivel a mai demokratikus
világrend a királyokat is kötelezi, õ is elhiszi, a király, az aggastyán, ezúttal
Lipót király, hogy õ apa.
IV.
A Tolsztoj felesége
Tolsztoj
Leó gróf felesége ötkötetes önéletrajzot írt. S az önéletrajz nem is nagyon
önéletrajz, hanem, mint természetes, Tolsztoj életrajza. A nagy íróknak igazán
nincs szerencséjük - feleségükkel. Ha Heine tovább él, megéri, hogy Matildja
könyveket ír. Hiába választja ki házastársát a legirodalomtalanabb környezetbõl
is az író. A nõvel csoda esik: megfigyelõ és író lesz belõle. Szegény Tolsztoj,
Matuzsálem-kort kellett érnie és töltenie a feleségével. S végül kiderül, hogy
a jámbor, öreg grófné írónõ, brrr.
Budapesti Napló
1907. október 23.
Lellei
|