|
- Vannak-e szép
nők? -
Most
megint Marcel Prévost rángatta elõ a Heléna-kérdést, ezt az ostoba ötletet. A
Heléna-kérdés sehogyse Páris szép szeretõje körül forog. Nem tudományos kérdés,
nem Homérosz-magyarázat, nem históriai kétség. Még csak nem is Menelaosz
halhatatlan szarvainak a kérdése. A Heléna-kérdés röviden az, hogy
elcsúnyultak-e az asszonyok vagy sem. Valakinek eszébe jutott, hogy a nõi
szépség nemcsak elváltozott, de el is múlt. Szép Helénák ma már nincsenek, s a
Lajosok maitresse-ei s a napóleoni dámák között akadt talán csak egy-két
halvány mása Helénának. Ma szép nõk nincsenek, csupán olyan nõk, akiket
kinevezünk szépeknek.
Az
bizonyos, hogy nagy festõk és szobrászok, akik szerelmileg hamarosan
kitombolták magukat, régen elégedetlenkednek. Õk igenis azt állítják, hogy a
civilizált nõstény egyszerûen ocsmány. Elpuhult, elaránytalanodott,
eléktelenedett, már-már csak váz lett, amely szépíthetõ. Szépíthetõ
kozmetikával, masszázzsal, kendõzéssel, ruhával, mûvészi eleganciával. Az öreg
Rodin, a nagy szobrász, például minden reményét és hódolatát a vad, egzotikus
nõk mezítlábjai elé rakja. Arról a Ruth kisasszonyról, aki, ha jól olvastam,
mostanában fog Budapesten táncolni, s aki állítólag indiai hölgy, Rodin
kijelentette, hogy fölér Amerika és Európa összes asszonyaival.
Hogy
a mûvészek, különösen a fáradtak, misztikusak, nyugtalanok vagy vének miket
mondanak, az a többi embernek nem okvetlenül fontos. De a Heléna-kérdést most
írók, krónikások kezelik, bogozzák. Meg kell tehát sürgõsen állapítani, hogy a
Heléna-kérdés - nincs. Mert a nyomtatott betû éppen úgy téveszt, mint a kép
vagy a szobor. A milói Vénusz modellje esetleg igen olcsó, elnyûtt nõcske
lehetett. S abszolute nem támogatja semmi azt a föltevést, hogy Heléna királyné
valami más szépség lehetett, mint például Türk Berta kisasszony.
Ellenben
az ötlet kedvéért is szívesen beismerjük, hogy nõi szépség voltaképpen nincs.
Nem is volt, nem is lesz, csak az van, amit mi, férfiak látunk. Nem a nõk
csúnyultak tehát, hanem a férfiak lettek neuraszténiások, kételkedõk, s az õs
hímtõl annyira eltávolodottak, hogy már nem is a létezõ nõk között válogatnak,
hanem a hajdaniak s az elképzeltek között is. Azért egy-egy félóráig örökké
lesznek nõk, akikrõl abban a félórában õrjöngve valljuk, hogy Heléna királynõ
szobaleányuk se lehetett volna.
Budapesti Napló
1907. október 25.
Lellei
|