|
I.
A Carpathia ajándéka
Holnap
Fiuméba érkezik a Carpathia, a híres Cunard-hajó, s ezúttal nemzeti örömet hoz.
Csak hétszáz visszatérõ magyar kivándorlót, akiket hajótörés nélkül ért
hajótörés. Hétszáz magyart, akiknek számára már Amerikában sem volt betöltetlen
hely. S furcsa: a hírlapok örülnek e vérnyereségnek, örömnek. De a
belügyminiszter e hétszázaktól is megijedt. Hirdeti, hogy nagy akció kell e
hétszáz megtért, tékozló fiú ellátására. Bevallja hát, hogy hétszáz új embernek
se tudunk itthon munkát és keresetet adni. De micsoda szép és nagy szavaink
vannak a kivándorlásról és visszatelepítésrõl. Hajh, ha vagy ötszázezer
Amerikában élõ magyar egyszerre elhatározná, hogy jön haza, de megérdemelnõk.
II.
A Zulejkák is magyarok
Nemcsak
a Balkán rossz házaiba, de a háremekbe is tõlünk veszik a nõket. Zulejka, a
hárem gyöngye, magyar, a Zulejkák is magyarok. Olyan gazdag ország vagyunk,
hogy mindenféle leányunk van. Fiuméban egy éjszakai mulatóhelyen sokáig vonzott
egy arab leány. Végül kiderült, hogy cigány lány a Dunántúlról s olyan szépen
beszél magyarul, hogy Eötvös Károlynak is kedve telnék benne. Most azután
Magyarországból kerülnek ki a hárembeli cserkeszleányok is. Aminthogy az
orosz-japán háború idején Párizs orosz-szimpátiái folytán a legtöbb orosz hivatásos
szépség - magyar volt. Ez ellen az internacionalizmus ellen, mely a magyar
társadalom rettenetes züllésébõl támadt, nincs a hazafiaknak szavuk? Ha már az
állami kivándorlást megcsináltuk, Wekerle figyelmébe ajánljuk ezt az ügyet. Ha
már mi látjuk el az egész világot nõkkel, államosítsuk az elhelyezést. Ez a
monopólium igen jelentõs summával járulna a magasabb kvótához.
III.
Amit Magyarországról írnak
Sikerült
elhelyezni egy magyarbarát cikket olyan New York-i lapban, mely mindig
ellenségünk volt. Amíg ellenségünk volt, addig szennyes zuglap volt a New
York-i. Most, egyszer kivételesen, világlap, becsületes, komoly újság. Ez a
viselkedésünk hitvány, gyámoltalan és piszkos. Hiszen akkor a megtérõ
Björnsonról is, ha véletlenül megdicsér bennünket, visszavonjuk az összes sértõ
jelzõket, akkor holnap esetleg már nem lesz se hülye, se agyalágyult Björnson.
Vagy fütyülünk arra, amit a külföldön rólunk írnak vagy sem. De az ilyen
pulyaság nem volt magyar szokás soha. Mint ahogy semmi sem magyar, ami magyar
és hazafias védjeggyel van ellátva.
Budapesti Napló
1907. október 27.
Lellei
|