|
I.
Yvette Guilbert a színpadon
Yvette
Guilbert drámai színésznõ akart lenni, s húsz rendkívüli esztendõ árán az is
lett. Régi sanzonokat énekelt utoljára Párizsnak, Konstantinápolynak,
Londonnak, Budapestnek. Ekkor már lehúzta a híres, hosszú fekete kesztyûket, s
már készült Brüsszelbe. Brüsszelben fölavatta magát a komoly mûvészet
papnõjévé. S ha valaha még viszontlátja Budapest, úgy fogja látni, mint Réjane
asszony riválisát. Azt mondja Yvette, hogy õ mindent elfelejtett, ami volt: azt
is, hogy mint hangtalan énekesnõ a café-concert-eken keresztül meghódította a
világot. Ez a húsz esztendõ nem volt, nincs, s õ az az Yvette, aki 1887-ben
megbukott a színházban. Újra kezdi, mintha mi sem történt volna, s õ az lesz,
ami akar lenni. Az is lesz, ami akar lenni, s bizonyos, hogy ez a nõ drámai
mûvésznõnek termett. De micsoda bolond, rejtett valami a zseni, a hivatottság,
íme. Esetleg megvénül az ember, világhírû lesz azáltal, amire nem született.
Esetleg meg is hal, ha nem olyan szívós, mint a nagy Yvette és végül, ha már
pénze és neve van, bemutathatja azt, amit igazán tud. Különben pedig, ha a
világ legrosszabb színésznõje volna is, próbáljunk õrjöngeni érte. Megérdemli,
s hitessük el vele, hogy õ az, aminek magamagát képzeli.
II.
A Gould-leány új házassága
Van
érdekesebb házasság-szenzáció is a Széchenyi-Vanderbilt házasságnál. Férjhez
megy újra a Gould-leány, Boni de Castellane gróf elvált felesége. Ez a
Castellane-Gould házasság szomorú házasság volt. Az amerikai leány állítólag
kétszáz millió frankot vitt a Castellane-palotába. Az öreg Gould s a család még
visszakaphatott vagy száz milliót a válás után. Nem azt hinné az ember, hogy
egy ilyen mindenképpen balog házasság után egy Gould-leány leköpi az európai
arisztokráciát? Leköpi, igenis, leköpi egy amerikai milliárdos leány
õszinteségével. Ellenben az ex-grófnõt nagyon elronthatta Európa és az
arisztokrata miliõ. A Gould-leány férjhez fog menni egy francia herceghez, a
Boni de Castellane sógorához. Valószínû, hogy még rosszabbul jár, mint járt a
grófi urával. Végre egy hercegnek több joga van komisz férjnek s pazarlónak
lenni, mint egy grófnak. De a férfiak kapnak egy új, nagyszerû dokumentumot arról,
hogy a nõt nem kell lelkiismeretesen megóvni a csalódástól. A nõnek az a
passziója és sorsa, hogy csalódjék, s irigyelni való talentuma, hogy a csalódás
nem teszi tönkre.
III.
A gyûlölt Margaret Frey
Miss
Margaret Frey amerikai leány, akit gyûlöl s méltán gyûlöl ma minden szép nõ.
Frey kisasszonyt egy igazán hatalmas szépségversenyen Amerika legszebb nõjének
deklarálták. Nincs olyan messze Európa Amerikától, hogy az európai szépségek
éppen úgy ne gyûlöljék Frey kisasszonyt, mint az amerikaiak. Most Párizsban
egyenesen a Frey kisasszony gyûlölt dicsõsége miatt nagy nemzetközi
szépségversenyt tartanak. És mondani se kell, hogy a versenyen Frey kisasszony
elsõ díjat nem kaphat. S ha Margaret Frey nem okos leány, ebbõl tragédia lesz.
Ha azonban okos leány, akkor már nem leány, mert Amerikában a reklám kincset
ér. S ha egy megcsúfolt gazdag férj mellõl tekinthet át Európába, igen jól
mulathat a párizsi szépségversenyen. Valahogy úgy, mintha Carnegie arról
értesül, hogy Szapáry Pál gróf Budapesten ellentrösztöt csinál.
Budapesti Napló
1907. november 1.
Lellei
|