|
Pár napja csak, hogy felháborodással
vettünk tudomást egy kolozsvári színész botrányos tettéről, mellyel a
sajtó kritikáját akarta terrorizálni.
Mindnyájan megdöbbenve gondoltunk arra az
eshetőségre, hogy netalán a kolozsvári eset nálunk is követésre talál, s a
kis emberek nagy önérzete erőszakkal fogja megkísérteni kicsikarni azt az
elismerést, mely legkevésbé illeti meg.
Sajnálattal, felháborodással kell
regisztrálni azt a tényt, hogy itt, Debrecenben is akadt olyan ember, kit
beteges ambíciója arra bírt, hogy a kritika sérthetlen jogait semmibe sem véve
a legközönségesebb módon sértett meg egy munkás újságírót, aki csak
kötelességét teljesítette, mert csak igazságot
írt.
A megtámadott újságíró, ki egyéni
becsületében lett megsértve, egyéni elégtételt bizonyára fog magának szerezni,
de ezzel még az ügy távolról sincs befejezve.
Személyes elégtétel nem lehet elég az
egész debreceni sajtónak, mely egy munkásának igaztalan megtámadásával ő
maga is a legérzékenyebben lett megsértve.
Mi biztosít bennünket, hogy ez az eset nem
lesz precedens? Mi biztosít bennünket, hogy kötelességünk lelkiismeretes
teljesítésében nem fognak orvtámadásokkal megakadályozni ezután?
Micsoda jogcímen akarja kivonni magát a
közönség élvezetdíjából egzisztáló színész az alól a kritika alól, melynek joga
van mindenkit ellenőrizni, aki a nyilvánosság előtt működik.
Vagy az a legtöbb esetben színfalhasogató
színész olyan magasan áll, hogy a kritikának megközelíteni se szabad?
A sajtónak a közönség adja a kritika
jogát; a közönség, melynek filléreiből a színész is él.
Torkig vagyunk már a színész-önérzet
kitöréseivel.
Elnézőnek lenni már nem lehet, mert
ez csak veszedelmesebbé tenné a betegséget, melynek elmérgesedésében - sajnos -
a sajtónak is nagy része van.
Nem szabad többé ezt a beteg ambíciót
növekedni hagyni. Álljon mindig őrt a sajtó igazságos kritikája, melyet
befolyásolni nem lehet, de - és ezt jegyezze meg jól mindenki, akit illet -
terrorizálni sem!
A kritika olyan jog, mely védelmében
hatalmas tábort egyesít, s melyet meg fogunk, meg kell védelmezni!
Debreczeni Hírlap
1899. február 1.
Ady Endre
|