32. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Mádi Kovács Béla

Most már a Lipótmezõn van a bolondul szerelmes Mádi Kovács Béla, tehát hitelesen õrült. Állítjuk és hinni akarjuk, hogy akit Magyarországon lipótmezei bolonddá ütnek, az tizenhárom próbás bolond. Ilyen állapotában a dolognak és Mádi Kovács Bélának, kíváncsiak vagyunk valamire. Ifj. Korányi Frigyesnek és feleségének mi a véleményük a nyilvánosság jogáról? Hangsúlyozzuk, hogy nekünk kötelességünk Mádi Kovácsban bolondot látnunk - azután, hogy a Lipótmezõn van. De ugyanakkor kötelességünk megállapítani, hogy a Korányi-párral injuria tör­tént. A bolond Mádi Kovács Béla szerelmes Korányinéba. S a hírlapok nemcsak meg­neve­zik Korányinét, de megírják azt is, amit a bolond szerelmes az õ szerelmérõl fantáziál. Ez se nem mulatságos, se nem kényelmes eset, habár magunk a nyilvánosság legszélesebb jogát hir­det­jük. Valóság, hogy szép dolog volna, ha a társadalom minden kis atomjában publici­zá­lód­nék. De ez a mai társadalomban lehetetlen, s a Korányi-párnak igaza van, ha méltatlankodik. Azért, mert valaki bolond beleszeret a feleségembe, én feleségestõl álljam az egész világ szemérmetlen kíváncsiságát?

II.

Fedák Sári elmegy

Nem engedjük Fedák Sárit bántani azért, mert csapodár honából külföldre vándorol. Ez a nagy honleány a nemzeti küzdelem Jeanne d’Arc-ja volt. A tulipános szoknyát õ emelte a legmagasabbra a haza nevében. S az történt, hogy a nemzeti hadsereg meghódolt Bécsnek. Mindenki megváltozott, csak Fedák Sári maradt a régi. Óh, a história szereti a szomorú megismétlõdéseket. Fedák Sári nem tud belenyugodni a fegyverletételbe. Inkább, mintsem gyalázott honban éljen, hon nélkül fog élni. Ki is írjuk nyíltan, Fedák Sári mint bús szabadságharcos emigrál. Aki más okok után kutat, az nem hisz már eszményekben, s félreismeri Fedák Sárit, ezt a mindenekelõtt honleányt.

III.

Jászai Mari - apostolnõ

Nagy színésznõk máshoz szoktattak bennünket, mint Jászai Mari. Megmaradtak fokozottan életük fogytáig csak színésznõknek. Még akkor is, ha írtak, csak a komédiát folytatták. Csak azt mívelték - tollal, amit fáradt valójukkal a régi fürgén a színpadon nem mívelhettek. Társadalmi apostolnõ tudtunkkal még nem lett nagy színészbõl. Jászai Mari, a régi stílus papnõje, volna az elsõ ilyen újító. Vajon ez a nagy asszony nem volt-e elég nagy színésznõ, hogy most a színpadon kívüli élet így tudja érdekelni? Vagy nagy színésznõ volt, de sokkal nagyobb ember, mintsem meg tudjon elégülni a színpaddal? Akárhogyan, de Jászai Mari ma: apostolnõ. A váltóról és a pálinkáról prédikált pár ízben falusi embereknek. Most írásban izgat egy budapesti betegség, a kávéház-nyavalya ellen. Minden érdekli, ami az élettel, a társada­lommal, a jövõvel összefügg. Mégis belsõ tragédiának kell rejtõznie e nagy energiamutatás mögött. A színpadot kellett megutálnia, talán csak a mai színpadot, Jászai Marinak, s ezért érdekli olyan lázasan, sõt tüntetõen a komoly élet a komolytalan színpad helyett.

Budapesti Napló 1907. november 14.

A. E.