|
A
vén Björnsonnak hetekig kellett szamárkodnia, míg Magyarországon megszületett
egy irodalmi szitok. Dicsérem azt a nem zseniális, de okvetlenül jóízlésû
újságírót, aki Don Quijoténak nevezi az öreget. Eddig az agyalágyult, a hülye,
a vén barom, a norvég ökör, a tébolyodott aggastyán járták. Egy lélek nem
érezte meg Magyarországon, hogy ilyen érvekkel egész Európa elõtt elvesztjük a
pört. A Don Quijote sem érv, de legalább kultúremberek szájába és tollába illõ
gorombáskodás. Ne feledjük el, hogy Björnson ez idõ szerint Victor Hugo hajdani
szerepét tölti be a világ szemében. Úgy ismerik az egész világon, mint a
szorongatott igaz ügyek önkéntes fiskálisát. S arra is emlékezzünk vissza, hogy
mikor Victor Hugo bántott bennünket az oláhok miatt, a magyar kormány és
közvélemény nem elégedtek meg a francia író-Jupiter lemarházásával.
Informáltatták, meggyõzték, kibékítették az agg költõkirályt, mert akkor még
kultúrlevegõje volt a magyar tüdõnek. Nem öntötte úgy el a vad tudatlanság
ázsiai áradása az országot, mint a Jang-ce-kiang szokta Kínát.
Piszkolódásainkat
bizonyosan közlik Björnsonnal a denunciánsok. De ezekrõl csak Björnson fog
tudni, ami talán szerencsénk is. De ha csak piszkolódunk, s az értelmi kultúra
kipróbált, európai fegyvereivel meg se kísértjük meggyõzni Björnsont, nem
joggal hiheti az öreg, hogy az õ cseh-tót levelezõinek van igazuk?
Ez
a Björnson-affér sokkal szomorúbb, mint amilyennek futtában látszik. A norvég
költõ csakugyan Don Quijote a mi dolgunkban, de ezt a világ nem tudja. A
Björnson hatása minden ma élõ intellektuelre kétségtelen, s kétségtelen az is,
hogy Björnson rettenetesen árt nekünk.
Ám
ez a büntetésünk nekünk, mert egy Apponyi a miniszterünk. Valaki, aki a
karakterébõl kifeketéllõ jezsuitasággal minden haladó kultúrember haragját
reánk szabadítja. S aki - õ, a nagy szószátyár - nem tud megvédeni bennünket az
õ személye miatt az egész magyarságot ért bántalmakért. Lesz még módunk sok,
talán érdekes titkot fölfedeznünk a Björnson-ügyben. Most csak annyit tanácsképpen
némely lapoknak, hogy állapodjunk meg a Don Quijote szóban. Mert
megtörténhetik, hogy Björnson lefordíttatja s leközölteti, amit a magyar lapok
írnak. S akkor már igazán bajos lesz Európa elõtt helyrehozni azt, ami ma még -
szerintünk - helyrehozható.
Budapesti Napló
1907. november 17.
A. E.
|