|
(A Magyar Könyvtár
ötszázadik füzete)
Két
Magyarország van, s a kettõ - jaj, ez a mi kultúránk nagy szomorúsága - alig
tud egymásról. Az egyik
Magyarországnak, a lelkileg is táplálkozónak, nagy ünnepe van most. Jubileumot
ül, tíz év alatt Magyar Könyvtárból majdnem nagy magyar könyvtár lett a Magyar Könyvtár. Félezer füzet a lelki
táplálkozás leggazdagabb és leggondosabb konyhájából fekszik az
áldomásasztalon. Mai állapotainkban, mai alkalmatlanságaink ellenére, csodával
határosan, a Franklin-Társulatnak - irigyei is vallják be - van némi érdeme
intellektuális mûveltségünk agyakba-edzésében. Csak üzleti vállalat nem akart, nem tudott soha lenni a Franklin.
Mintha az, ami az íróknál veszendõben, a bécsi magyar gárdisták lelke itt lelt
volna szállást. Lélek, akarat, program, irodalmi ízlés s az elszánt hit, hogy
Magyarország nem - Abdera. Csak írók, magyar írók, üzlethez nem értõk,
mondhatnák meg, milyen kivétel ez.
A
Magyar Könyvtár kellett, mert nehezen
olvasó, kis pénzû, szegény és kis ország vagyunk. És jött, mert a Franklin-Társulat megértette, hogy a demokrácia
világáramlatában mit jelent, pláne nálunk mit jelent, a szellemi kincsek
demokratizálása. S ha tudnók, kinek volt legelsõbb ideája a Magyar Könyvtár,
arról ódát írnánk. Dalárda-elnököket, kaszinó-gazdákat s asztaltársasági
veteránokat ha ódákkal nem ünnepelnének.
A
tíz évnek és az ötszáz számnak története nem banális történet. Katona József
Bánk bánja volt a Magyar Könyvtár beköszöntõje Beöthy Zsolt elõszavával. S
Beöthy Zsolt érdemes, szép fejét és nevét koszorúzza meg hálásan a jubiláris
szám is.
Ezek
a tizenöt krajcáros füzetek majdnem négymillió számmal szálltak szét. S
elvitték a magyar olvasókhoz mindazt, ami számot adhat a civilizált ember
szellemi evolúciójáról. Iskolás nem lett soha a Magyar Könyvtár, holott
segítõje akart lenni az iskolának. Ami az iskolás fiataloknak készült,
olvasmány, irodalom az nekünk, öregeknek is. S családban, iskolában kezébe
veheti bárki a Magyar Könyvtár olyan füzeteit is, melyek benõtt, komoly,
értelmes fejek számára készült emberi és irodalmi dokumentumok.
A
klasszikust bölcs és divattól független kegyelettel, hittel vitte az olvasók
elé ugyanakkor, amikor az új hangtól nem ijedt meg a Magyar Könyvtár. Valami legyen, érték, irodalom, mûvészet
és emberi dokumentum legyen - ez volt a jelszó. Ötszáz számban szinte
érthetetlen, hihetetlen, gyönyörû gazdagság. Aki csak magyar író s idegen nagy
szellemnek hû magyar tolmácsolója, itt van a sorban. Jókai Mór volt a
pohárköszöntõ az elsõ jubileumnál, a századik számnál, a Szép angyalkával.
Berzsenyi,
Zrínyi, Kölcsey, Virág, Verseghy, a két Kisfaludy, Csokonai, Tóth Ede, Tóth
Kálmán - egészen Petõfiig és Aranyig a magyar klasszikusok névsora. De olvashatjuk
a Magyar Könyvtárban Sallustiust, Liviust és Tacitust. És olvashatjuk
Anonymust, Bonfiniust, Broderigót, Galeotto Marziót, Rogerius mestert,
Szalárdit és a többit. A külföldi írók, a régebbek közül, nagy magyar
közönséget csak a Magyar Könyvtár által nyertek: Dickens, Daudet,
Dosztojevszkij, Farina, Turgenyev és a többi. Viszont Maupassant-tól Gorkijig,
Kiplingig, Wilde-ig minden igazán érdemes nevet megtalálunk 15 krajcárért.
Mindenki megóvhatja a maga irodalmi hiszekegyét. Akinek Aiszkhülosz, Szophoklész,
Goethe és Schiller kell, azok is, akik Coppée-t, de Amicist, Tennysont, Ada
Negrit, Rostand-t kívánják, nemkülönben. De megtalálják D’Annunziót,
Maeterlincket, Shaw-t is társaikkal egyetemben az õ híveik. Fordítani pedig
Tóth Béla, Ambrus Zoltán, Radó Antal, Szabó Endre, Hevesi Sándor stb.
fordítottak a Magyar Könyvtár számára. A magyar elbeszélõk névsora: Jókai,
Mikszáth, Herczeg, Ambrus, Bródy Sándor, Kabos Ede, Ignotus, Kóbor Tamás, Krúdy
Gyula, Sz. Nogáll Janka, Thury Zoltán, Szomaházy István stb. s legújabban Ady
Endre és Szini Gyula. Elbeszélésekben, színdarabokban, versekben,
ismeretterjesztõ munkákban, eredetiekben és külföldiekben: csak érték, irodalom
s olyan, ami hangtalanul is lelki szükség.
Radó
Antalt, a Magyar Könyvtár szerkesztõjét, bizonyosan bosszantanók a
legrövidebbre fogott bókkal is. Végre õ nem csinált egyebet, mint hogy
szerkesztette, csinálta a Magyar Könyvtárt. S a Magyar Könyvtár is nem azért
tart jubileumot, mert pihenni akar. Még csak most jön a java a nagyszerû
munkának, mi tudjuk. A jubileum voltaképpen a mienk, azoké, akik keserûen is
áldott, szép álmokat álmodunk egy olyan Magyarországról, amely kultúrában
legalább is olyan nagy, mint földrajzilag. A Magyar Könyvtár ünnepe a magyar
kultúrának s a szép reményeknek ünnepe.
Budapesti Napló
1907. november 20.
Ady Endre
|