|
(Párizsi levél)
Nem
a belgák királya a legpárizsibb fejedelem, hanem György király. Homérosz epigon
népének királya. Érdekes dolog, ahogyan a görög király belopta magát a
párizsiak szívébe. Jött, jött sûrûen Párizsba, zaj nélkül, inkognitóban, s úgy
mulatozott, mint Edward király valamikor. Jóformán észre se vette Párizs a
görög felséget, s mikor észrevette, már imádta.
Az
öreg, vidám király a maga Athénjából túlságosan gyakran jön az új Athénba,
Párizsba. Szép görög ordókat osztogat szét, s az Opera táncosnõinek megveregeti
a - vállukat. György király itt Párizsban egészen demokrata, ami félig erény,
félig - muszáj. Manapság a fejedelmek csak Párizsban lehetnek szelíd emberek s
György király szereti a szabadságot. A minap egy estén a Casino de Paris-ban,
Párizs e híres mulatójában, egy bepezsgõzött görög diák beleütközött egy úrba.
Csak akkor nézte meg, mikor már megtörtént a katasztrófa, de akkor nagyon,
nagyon megnézte. A szerencsétlen diák majdnem térdre rogyott, s görögül
ordítozta: éljen a király. Tudniillik György királyba ütközött bele a görög
ifjú, aki szeret a Casino de Paris-ba járni.
A
Casino de Paris egyébként ma Párizsnak a leglátogatottabb helye s az idegenek
Eldorádója. Valami furcsa, bolond balettet játszanak most itt. Ennek a
balettnek az az igénye és érdeme, hogy Párizs legfiatalabb, legszebb táncosnõi
táncolnak benne. Van esze és - kora György királynak, hogy idejár. Különben is
a Casino de Paris úgy vigyáz az etikettre, mint Athénban az udvarnál sohase
teszik. Nincs rá eset, hogy estélyruha nélkül bejöhessen egy nõ, aki - magános
nõ. A Casino de Paris ambíciója az, hogy Párizst elegánsnak, igazi Párizsnak
lássa az idegen, még ha király is.
A
nagy fényességben, páholyában igazán nem emlékeztet Odüsszeuszra a görög
király. Odüsszeusz majdnem disznóvá változott a Kirke kedvéért, s ez volt a
legkomolyabb kalandja. Ellenben György király európai úr marad még a
balett-táncosnõk között is, és neki nem ártanak a kalandok.
A
lapok, a párizsi lapok ravaszul leközlik az Athénból jött táviratokat, nagy
politikai bonyodalmakról szólnak ezek a táviratok. Nyomorról, mely
rablóbandákba seregelteti György király alattvalóit. Panamákról, pénzügyi
válságokról, amelyek nemcsak Budapesten gyakoriak, de Athénban is elõfordulnak.
György király arcáról senki se olvashatná le ezeket a bajokat. Van egy görög
korcsma a Szajna túlsó oldalán. Mint a Párizsban élõ budapestiek mondják:
Budán. Ebbe a görög korcsmába ifjú görögök járnak, de nincs közöttük egy se
olyan ifjú, mint György király.
Kár,
hogy a régi szép, pajkos operettek divatja elmúlt. Milyen szép operett-téma
volna ez a király, aki ma is király Beociában. Egy király, aki öreg korára
fölfedezte az életet, Párizst, a nõket és lumpolást s az - ifjúságát.
Párizs,
november 15.
Magyar szó 1907.
november 21.
Brown
|