Duri
József városi rendõr úr Karcagon bocsásson meg nekünk, de nem vártuk volna tõle
azt, amit cselekedett. Magyar embernek képzeljük el Duri Józsefet, s úgy
gondoljuk, hogy az úri pálya rontotta õt meg, mert Magyarországon és Karcagon
valamikor jóravaló paraszt ember nem támadt rá negyedmagával arra, akivel le
akart számolni. Soha többet nem mert volna asszonyok elé kerülni, mert még
asszonyok se tesznek ilyen férfiatlanságot.
Történt
Karcagon, hogy Klein István lapszerkesztõnek lovagias afférje támadt dr. Tóth
Kálmánnal, Karcag város polgármesterével. Klein megbízottai azért, mert a
polgármesternek Rózsa Dániel földbirtokossal egy korábbi elintézetlen ügye van,
az affért egyoldalú jegyzõkönyvvel befejezték. Klein István lapszerkesztõt erre
délben, mikor az utcán ment, megtámadta dr. Tóth Kálmán polgármester, kinek
társaságában Rimaszombathy István polgármesterhelyettes, Gyõry Gáspár
megyebizottsági tag voltak. Velük volt Duri József városi rendõr is, s négyen
hõsiesen Klein lapszerkesztõt tettleg inzultálták.
Távirati
szövegben ez volna az, ami Karcagon történt s ami bennünket Duri József ellen
hangol. Duri Józsefnek nem szabad lett volna ebben a durva botrányban szerepelnie.
Inkább csapták volna el az állásából, de hallgatott volna a saját ízlésére.
Biztosak vagyunk, hogy Duri József saját ízlése ellenére cselekedett, Duri
József három társa számára nincs szavunk. Ezek urak, s Magyarországon az
ilyenféle urak hozzászoktattak már bennünket minden komiszsághoz. De Duri
Józsefen csodálkozunk: ejh, ejh, Duri József.
Budapesti Napló
1907. november 22.
Lellei
|