|
- Dr. Szuly Aladár -
A
„doktor úr” címet Budapesten, ebben a mindent elkoptató városban bizony
alaposan elkoptatták. Nemcsak az egyetemi doktorgyáraké, nemcsak a magyar cifra
nyomorúságé s nemcsak a kávéházi pincéreké a bûn. De a feudális, maradi, úri,
magyar nyavalyáé fõképpen, mely egy pillanatig nem látott nemesi diplomát a
diplomában.
Sok
mindent reméltünk valamikor ebben az országban, amibõl semmi sem teljesedett.
Az pedig legkevésbé teljesedett, hogy híres mágnásaink, akiknek olyan nagy az
anglomániájuk agarászatban, bajuszban, bútorban és parlamenti smokkságban,
Angolország példáját kövessék. Nincsenek mágnás-nagyiparosaink,
mágnás-kereskedõink, s talán jó is, hogy nincsenek. Ha ezen a téren is csak
annyira válnának be, mint másutt, jobb is, ha megmaradnak nagyúri semmiknek. A
züllõ és kitartott dzsentriknek csak egy piciny hányada tudott beilleszkedni a
változott viszonyokba. Úgy látszik, hogy a doktor uraknak adatott meg nálunk a
zsíros és modern életképesség. Mint ahogy Magyarországon, ahol gyönge és ideák
nélkül élõ polgárság van, a munkásságon kívül minden lendítõ szerep az
intellektuelekre vár.
Nagy
örömmel hallunk hírt ismét egy kedves és szép doktor-szenzációról. A föloszló
Terna egyik volt igazgatója új nagy üzlete, a Brázay-féle üzlet fölé saját és
teljes nevét íratja: Dr. Szuly Aladár. Dr. Szuly Aladár is íme ott van a
kevesek között, akik nekünk az új Magyarországot jósolják. Az ipszilonos és
diplomás úr, aki dolgozni akar és tud. Aki már túl van a leggyógyíthatatlanabb
nyavalyán, a magyar uraskodáson, s mint minden azzal egyenlõ rangú úr, Európában
érzi magát.
A
doktor úrnak minden jót kívánunk, magunknak pedig sok olyan doktor urat, mint
Szuly Aladár.
Budapesti Napló
1907. november 28.
L-i.
|