45. PÁRIZSI MAGYAR DOLGOK

Párizs, november 27.

I.

Szent Erzsébet Párizsban

Khevenhüller-Metsch gróf Ausztria-Magyarország párizsi nagykövete, néhány napig „hivatása magaslatán” állhatott. Végre megint egy alkalom, mely méltó volt õhozzá, s amikor õ kedve szerint képviselhette a monarchiát. Szent Erzsébet ünnepérõl van szó, melyet Párizsban is megtartottak. Egy magyar püspök helyett Nemes Antal apát utazott ki Párizsba a magyar klérus képviseletében. Õ mondta az ünnepi misét a Szent Erzsébet-templomban. Richard párizsi bíbornok-érsek is képviseltette magát. Amette érseki koadjutor mondott ünnepi szentbeszédet. Azóta a táviratok bizonyosan régen elvitték a hírét, hogy az ünnep fényesen sikerült. Ott volt a templomban nagykövetségünk minden tagja. Az osztrák-magyar kolóniának azok a kitûnõségei, akik minden ilyen esetben jelenlevõk szoktak lenni. Szinte bizonyos, hogy voltak szép számmal ott osztrák és magyar zsidók is. Õk különösen szeretnek olyan nagy­követségi ünnepekre eljönni, melyeknek fõ programszáma egy katolikus templomban folyik le. Nem is éppen Szent Erzsébet ünnepérõl akarok én hazaírni. De arról a szellemrõl, mely Ausztria-Magyarország párizsi hivatalos képviseletében él. Khevenhüller grófnál klerikálisabb diplomatánk nincs s ez nagyon nagy dolog ám. Emlékezetes, hogyan exponálta magát Khevenhüller a párizsi nunciatúra botrányában. Büszke is szerfölött arra a nagy rendjelre, amit hálából a pápa küldött neki. Társaságát teljesen és kizárólag royalista és klerikális körökbõl válogatja a mi nagykövetünk. Úgy hogy voltaképpen inkább Rómát képviseli Párizsban, mint Ausztria-Magyarországot. A párizsi Szent Erzsébet-ünnepen ilyenformán nagy kedvvel vett részt Khevenhüller gróf, és még azt is megbocsátotta ennek a néhai Erzsébetnek, hogy magyar volt.

II.

Magyar egyetemi elõadások Párizsban

Nyomtatott plakátok tudatják az érdeklõdõkkel, hogy a párizsi egyetemen megkezdte az elõadásait Kont Ignác. Csütörtökön és szombaton délutánonként tartja elõadásait Kont úr. Témái: A magyar dráma a XIX. században, szemelvények magyar színpadi mûvekbõl s külön elemi nyelvoktatás. Sok hallgatója nem szokott lenni Kont úr elõadásainak, de mégis örvendetes ez a dolog. Nem volt a világnak olyan nyelve, melyet egyetemi katedráról nem hallhatott az ember Párizsban, csak éppen magyarul nem tartott ott elõadást senki egészen - Kont Ignácig. Kont úr nem zseni, de kedves, lelkes és jó magyar ember, kinek hálával tartozunk. Õ is Magyarországnak, amiért mint tanár vallási viszonyai miatt egy piciny álláshoz sem juthatott és nagy hasznára s nekünk is hasznunkra kénytelen volt kivándorolni.

Budapesti Napló 1907. november 30.

Brown