|
A
kétszáz koronáért, amire túlgyors automobiljáért ítélte el a budapesti
rendõrség, nem sajnáljuk Fedák Sárit. Ha nagyon õszintéknek szabad volna
lennünk, van még néhány balsiker, melyeket szintén nem siratunk meg, holott
szintén Fedák Sárival történtek. Azért pláne irigyeljük a Sárit, hogy külföldre
mehet, mert milyen irigylendõ örömmel fog õ visszajönni. Nincs más célunk, mint
az õ automobil-afférjából, e kicsi ügybõl, kihozzuk a nagy tanulságokat.
Tudniillik az élet olyan ravasz, hogy a maga nagy törvényeit a legfurcsábban
kicsi esetekbe rejti. Hogy Fedák Sárit megbüntetik túl gyors automobiljáért,
ebben egy nagy törvény és nagy igazság lappang.
Mindenütt
lakol a világon, de sehol olyan könnyen, mint nálunk, nem lakol az ember azért,
hogy siet. A beregszászi leány, aki mikor följött Budapestre, nem tudta, s
talán még ma sem tudja, hogy miért szalad lovak nélkül a gépszekér, nagyon
sietett. Egyre- kettõre, mint egy tüzes csikó, rugdosott el útjából divatos és
kikiáltottan nagy nõket. Ez tetszett Budapestnek, mely a legkonszolidálatlanabb
városa a világnak, s ahol futólag rettenetesen tudják honorálni a szokatlant.
De nincs is város a világon, mely úgy tudjon büntetni a maga gyors hibájáért,
mint Budapest. Ez egy õrlõ, egy lejárató természetû város, mely még a sikert is
csak azért adja, hogy mohón visszavegye. Sári ezt nem vette észre, s talán
ebben az életben nem lesz ideje annyi bölcsességre, hogy ezt, amit írunk,
megértse. Sári sietett s hogy, mihelyst tehette, automobilt vásárolt, ez már
csak egy öntudatlan szimbóluma volt a Sári nagy sietségének.
Ami
bekövetkezett, azt Fedák Sárin kívül mindenkinek elõre kellett látnia. Még
akkor is, ha az, mivel Fedák Sári jött, nagy kultúr-érték lett volna, amirõl
most nem vitázunk.
De
még a szimbólum is megbosszulta magát: Fedák Sárit gyors hajtásért
megbüntették. Oly kedves és mulatságos kis eset, hogy nem is tudunk szomorkodni
miatta. Pedig alapjában nagyon szomorú eset, holott ezúttal csak egy Fedák
Sárival esett meg.
BU 1907. december 4.
A. E.
|