Dréher
Antal Jenõ válik vagy el is vált a feleségétõl olyan cigánykodással, mintha
Dréher úr legalábbis egy Kóburg herceg volna. Mivel Dréher Antal Jenõ sok-sok
milliójú gazdag ember, válópörének minden betûje érdekli a világot. Arról is
beszámolnak tehát a lapok, hogy Dréher úr vonakodik fizetni az elvált
asszonynak heti kilencven koronát. És Dréher úr nem akar nyolcezer koronát
fizetni egyszersmindenkorra, hogy volt felesége egy lakást rendezhessen be. És
folyik a pör fõképpen Bécsnek, a bécsi publikumnak nagy gaudiumára és
élvezetére.
Dréher
Antal Jenõ nem az elsõ milliomos férfiú, aki az elvált feleségéhez ilyen
piszkosan fukar. Sõt majdnem szabályként lehet megállapítani, hogy õk
mindnyájan ilyenek.
Jogunk
kevés van arra, hogy Dréher úrék válásainak okaival s az õ legtitkosabb lelki
válságaikkal foglalkozzunk. Azt valljuk, hogy teljesen mindegy, milyen okból
mondják föl a házasságot férj és feleség. Az az egy bizonyos, hogy azért, mert
a házasságuk életképtelennek bizonyult. De eltagadni s lemosni magunkról egy
házasságot nem lehet. Fõképpen nem lehet a Dréheréknek, akiknek a szerencséjük
éppen az, hogy van házasság és van tulajdon.
Dréher
Antal Jenõ akaratlanul is nagyon nehézzé teszi a helyzetüket a jövõ
Dréhereknek. Ha akár egy kórista-leány az, akibe egy Dréher bolondulásig, sõt
házasságig szerelmes, ennek a leánynak éreznie kell, hogy szolid céggel van
dolga. Miként érezniök kell azoknak a firmáknak, amelyek a Dréher céggel
üzleti összeköttetésben vannak. Akárki fehérnép legyen, akit egy Dréher nõül
vesz, elvárhatja, hogy különb sorsa legyen legalább anyagilag, mint egy hercegnének.
A hercegnéknek és hercegnõknek tudniillik nem éppen gyöngy az életük manapság.
Egy
Dréher-feleséget, ha még házasságon kívüli szerelmeskedést ûzne is, csak annyi
büntetés sújthat, hogy elválnak tõle. De vagy valami a házasság vagy fikció,
tessék a milliomos úrnak elkészülni mindenre. Arra is, hogy esetleg ötször kell
nõsülnie, s négy elvált asszonyt úgy eltartania, mint ahogy megilleti azokat,
akik egyszer a milliomos Dréherek feleségei voltak.
Még
az amerikaiakban is több finomság és szükséges formatartás van. Ha az amerikai
milliomos apa visszaveszi a leányát az európai mágnás-férjtõl, gondoskodik,
hogy a leánya volt férje ne zülljön el. Az európai Dréherek azonban úgy válnak,
holott õk új emberek, mint a középkori várurak. Legföljebb és legjobb esetben
annyit kap tõlük az eltaszított asszony, hogy nem ölik meg, ami ma már még
milliomosoknál is felelõsséges dolog volna. Az ilyen emberekre, ha a házasság
intézménye még sokáig megmarad, törvényt fog hozni egy humánusabb kor. Röviden:
el fogja õket tiltani a házasságtól.
Budapesti Napló
1907. december 19.
Ód.
|