62. MIKOR A DRÉHEREK VÁLNAK

Dréher Antal Jenõ válik vagy el is vált a feleségétõl olyan cigánykodással, mintha Dréher úr legalábbis egy Kóburg herceg volna. Mivel Dréher Antal Jenõ sok-sok milliójú gazdag ember, válópörének minden betûje érdekli a világot. Arról is beszámolnak tehát a lapok, hogy Dréher úr vonakodik fizetni az elvált asszonynak heti kilencven koronát. És Dréher úr nem akar nyolcezer koronát fizetni egyszersmindenkorra, hogy volt felesége egy lakást rendezhessen be. És folyik a pör fõképpen Bécsnek, a bécsi publikumnak nagy gaudiumára és élvezetére.

Dréher Antal Jenõ nem az elsõ milliomos férfiú, aki az elvált feleségéhez ilyen piszkosan fukar. Sõt majdnem szabályként lehet megállapítani, hogy õk mindnyájan ilyenek.

Jogunk kevés van arra, hogy Dréher úrék válásainak okaival s az õ legtitkosabb lelki válságaikkal foglalkozzunk. Azt valljuk, hogy teljesen mindegy, milyen okból mondják föl a házasságot férj és feleség. Az az egy bizonyos, hogy azért, mert a házasságuk életképtelennek bizonyult. De eltagadni s lemosni magunkról egy házasságot nem lehet. Fõképpen nem lehet a Dréheréknek, akiknek a szerencséjük éppen az, hogy van házasság és van tulajdon.

Dréher Antal Jenõ akaratlanul is nagyon nehézzé teszi a helyzetüket a jövõ Dréhereknek. Ha akár egy kórista-leány az, akibe egy Dréher bolondulásig, sõt házasságig szerelmes, ennek a leánynak éreznie kell, hogy szolid céggel van dolga. Miként érezniök kell azoknak a firmák­nak, amelyek a Dréher céggel üzleti összeköttetésben vannak. Akárki fehérnép legyen, akit egy Dréher nõül vesz, elvárhatja, hogy különb sorsa legyen legalább anyagilag, mint egy her­cegnének. A hercegnéknek és hercegnõknek tudniillik nem éppen gyöngy az életük manapság.

Egy Dréher-feleséget, ha még házasságon kívüli szerelmeskedést ûzne is, csak annyi büntetés sújthat, hogy elválnak tõle. De vagy valami a házasság vagy fikció, tessék a milliomos úrnak elkészülni mindenre. Arra is, hogy esetleg ötször kell nõsülnie, s négy elvált asszonyt úgy eltartania, mint ahogy megilleti azokat, akik egyszer a milliomos Dréherek feleségei voltak.

Még az amerikaiakban is több finomság és szükséges formatartás van. Ha az amerikai milliomos apa visszaveszi a leányát az európai mágnás-férjtõl, gondoskodik, hogy a leánya volt férje ne zülljön el. Az európai Dréherek azonban úgy válnak, holott õk új emberek, mint a középkori várurak. Legföljebb és legjobb esetben annyit kap tõlük az eltaszított asszony, hogy nem ölik meg, ami ma már még milliomosoknál is felelõsséges dolog volna. Az ilyen emberekre, ha a házasság intézménye még sokáig megmarad, törvényt fog hozni egy humánusabb kor. Röviden: el fogja õket tiltani a házasságtól.

Budapesti Napló 1907. december 19.

Ód.