|
Él-e
Kecskeméthy Gyõzõ vagy nem élt már a sikkasztás után három nappal sem?
Bizonyos, hogy lelkesítõ példa az õ nem bizonyos sikerén kívül kevés van. A
francia Kecskeméthy, Gallay a szeretõjével saját jachtján eljutott
Dél-Amerikába. Lefülelték, visszahozták, elítélték, s most is rab. Kecskeméthy
Gyõzõnél is az a valószínû, hogy egy titkos, ügyes társ eltette a láb alól. Nem
Kecskeméthyt kellene csupán keresni, de az õ valószínû kirabló gyilkosát.
Hatalmas a rendõr ma az egész világon, s aki sikkasztott pénzzel az
Északi-sarkig nem jut, teljes biztonságban sehol sincs. Az Északi-sarkon pedig
aligha ér sokat az osztrák-magyar, német, sõt francia és angol bankókkal sem.
És
hogy mégis sikkasztanak az emberek, ez szomorúan csodálatos. Holott annyi más
erkölcstelenebb, de biztosabb vagyonszerzésre ad lehetõséget minden államban a
mai társadalmi rend. Még az a legkevésbé csodálatos, hogy Magyarországon
sikkasztanak sokat. Itt züllik, romlik majdnem minden, s ami még nagyobb
nyavalya, nem javul semmi. De a sikkasztók még Magyarországon is beláthatnák,
hogy a siker még itt se bizonyos. És szánalommal gondolunk a legújabb
sikkasztás hõsére, egy lõcsei magánhivatalnokra. Öt- vagy hatezer koronát
sikkasztott ez a fiatal ember, és megszökött. Micsoda teljes briganti
elszántság vesz erõt lassanként az embereken Magyarországon. A lõcsei
sikkasztónak félkeze van, s õ félkézzel is sikkaszt, holott ez különös
ismertetõ jelnek is elég különös. A félkezû, a balkezû lõcsei sikkasztóban íme
ismét egy újabb magyar szimbólum-embert kaptunk. Majdnem bizonyosak vagyunk,
hogy ma vagy holnap elfogják. Talán õ maga se hiszi, hogy messze szökhessen. De
azért a bal kezének, az egyetlennek, se tudott parancsolni, hogy ne lopjon. Egy
más korszakban talán Mucius Scaevola lett volna belõle.
Budapesti Napló
1907. december 20.
Ód.
|