Carmen
Sylva, Románia királynéja és termékeny írónõ, regényt írt volna a magyarok
ellen. Erzsébet õfelsége nem merte a Carmen Sylva nevet jegyezni a könyvre, ami
nem vall nagy bátorságra. Ducura Dumbravának címezi a könyvet a
Magyarország-ellenes regény titkolózó írója, ami oláhul beszélõk szerint:
Carmen Sylva.
Egy
dolgot, egy pikáns dolgot, mielõtt véleményt mondanánk, tisztáznunk kell
okvetlenül. Carmen Sylva irodalmi mûködése olyan, mintha tíz gyönge író írna e
név alatt. Egy francia és egy német revue is magyarázták már ezt a furcsaságot.
E magyarázattal megegyezik egy-két, a román udvar körül járatos egyénnek a
leleplezése.
Carmen
Sylva a legjobb esetben is csak átíratja a maga gyöngécske dolgait. Legtöbbször
még ezt se teszi, hanem egyenesen megíratja másokkal.
Ezek
után mondjuk, hogy ezt az új regényt mégis maga Carmen Sylva írta. Tiszteljük a
felséges asszonyt, de majdnem arcátlanság kellett hozzá. A román parasztlázadás
után egy féltucat román intellektuel írásait olvastam külföldi folyóiratokban.
Szörnyûséges dolgokat mondtak el ezek az oláh darabontok Románia társadalmáról,
közállapotairól. Keserûségében egyik-másik kijelentette, hogy Oroszország és
Magyarország a kultúra paradicsomai Románia mellett. A királyé, a bojároké,
külföldieké, korrumpáló vállalkozóké s kalandoroké élet és vagyon.
A
nép elállatiasodott, degenerált, éhezõ rabnép. Román polgárságról még úgy se
lehet beszélni, mint magyarról. Az intelligensek jobbik részét üldözik,
sanyargatják. Az intelligensek nagyobbik fele lelketlen, züllött, mindenre
kapható. A politika olyan balkáni, mint Magyarországon.
Mi
itthon, Magyarországon, a magyar bojárok és kalandorok igája alatt tele vagyunk
keserûséggel és bánattal. Ostorozzuk is a magyar társadalmat, politikát s
azokat, akik miatt haszontalanul vérzünk el a demokráciáért s egy igazabb
kultúráért vívott harcban. Ha boldog kultúrnemzetek elfogulatlan fiai
észreveszik a mi nagy küzdelmünket, hálásak vagyunk érte. De kuss, sõt coki
annak, aki Romániából jön, kerül ki, hogy bennünket bíráljon. Még akkor is, ha
a bíráló királyné és Carmen Sylva. Örüljön Carmen Sylva, hogy nem kénytelen az
írásaiból élni.
Budapesti Napló
1907. december 21.
Ód.
|