66. NAZARÉNUSOK

(Újlaki Antal népszínműve. A debreceni színház premierje 1899. febr. 5-én)

Újlaki Antal neve egyike a legjobb hangzású neveknek az újabb magyar elbeszélő irodalomban. Az Újlaki sikerei igazi, megérdemelt sikerek. Nem a divatos reklám csinálta őket, hanem az igazi talentum öntudatos, biztos, egészen zajtalan munkássága.

Szerencsés voltam a Nazarénusok szerzőjével nemegyszer beszélni aktuális irodalmi kérdésekről.

Alkalmam volt hallani irodalmi terveiről, mély gondolkozásra valló elveit, s minden szava megerősített abban a hitemben, hogy az ő gondolkozása, törekvése, ereje arra a hivatott íróra vallanak, kitől az elsilányult magyar színműirodalom nagyon sokat várhat.

Legutóbbi Hauptmann Henschel fuvarosáról beszélgettünk Újlaki Antallal. Lelkesedve, áradozó szavakkal, nagyon természetes. Újlaki igazi filozófus, minden ízében modern ember, hitvallása az igazság, melynek az újabb irodalomban valóságos mintaképe a nagy germán írónak ez az új darabja.

„…A népszínmû a mostani alakjában teljesen lejárta magát. A színmû törvényei alól a népszínmû nem lehet kivétel. A népéletet is szenvedélyek, bûnök, erények és betegségek irányítják; megrajzolásában igaznak kell lennünk, nem pedig megmaradni azon a pusztán, hol még mindig betyárok tanyáznak, hol nótában vallanak szerelmet, s az aranyos párta szilárdan áll a leányok fején. Életet, igazságot kell a népszínmûbe is önteni, vagy a népszínmû haljon meg végképpen!…”

…Körülbelül ez volt az õ véleménye a népszínmûrõl. Komoly megfontolást igénylõ szavak, melyek egy idõ óta erõsen foglalkoztatták a színpad számára írókat.

A Nazarénusok Újlaki elsõ darabja. Tárgyáról, meséjérõl múlt számunkban megemlékeztünk, s már elõre jeleztük, hogy az új népszínmû új téren, új csapáson halad, s hogy a kezdõ embernek van elég ereje öntudatos céljainak elérésére.

Akik társadalmunk válságával gyakrabban foglalkoznak, megdöbbenve vették észre azt a romboló hatást, melyet a társadalmi ellentétek a mi jó magyar népünk tiszta lelkületére is gyakoroltak. A magyar paraszt puritán lelkét megzavarták a századvég bajai. Új, nyomorúságos viszonyok állottak elõ, melyekkel szemben nem volt még megacélozva a szíve, s õ maga is legnagyobb kétségek közé jutott.

Vagy hû maradt a régi állapot hagyományaihoz s apáinak vigaszához: a hithez; vagy eldobta magától a lelki megnyugvás meggyalázott, erõtlen szent eszközeit, s odaállott a társadalmat reformálni akaró demagógok táborába.

Az elsõ út a vakbuzgóság iszapjába, a második a szocializmus örvényébe sodorta a magyar parasztot.

A régi épületben, melyet józan hit és hazaszeretet építettek, tiszta szívbõl kevesen maradtak.

A magyar népélet[nek] ezt a válságos helyzetét rajzolja az Újlaki darabja.

Nem szolgál megoldással, nem meri még a teljes összeütközést elénk állítani, csak az új környezetet adja meg, az új környezetet, melynek már új motívumú történetei vannak.

A Nazarénusok inkább a népélet egy kiragadott része, mint szabályok szerint dramatizált színmû.

Egy magyar falu életérõl akar számot adni, melyet a nyomorok az érintett két végletbe vezettek.

A „szent emberek” és „cucilisták” zavargásai közt két szív történetét beszéli el, kiknek sorsát majdnem végzetesen befolyásolták azok a dogmák, melyekhez két nem filozofáló, hanem szerelmes szívnek semmi köze sincs.

A darab meséjérõl a múltkor már megemlékeztünk, s most csak annyival pótoljuk, hogy a tulajdonképpeni történettel párhuzamosan fejlõdõ melléktörténetek a fõmesére kissé zavarólag hatnak.

A szereplõ alakok pedig életbõl vannak véve, s hálásan oldanának meg egy jól megalkotott mesét.

A darab meséje erõsen hatásosan indul, de expozíciója a legerõsebb drámát igényli. A második felvonásban megakad a gyors kifejtést igénylõ mese, és csakis a negyedik felvonás határozott, bár lélektanilag nem eléggé indokolt befejezése adja meg a történetnek a kellõ alakot.

Érdekesek és értékesek a darab új helyzetei. Szerencsés gondolat, ötlet nyilvánul minden egyes képben, s látjuk az igazi talentum kezét, kinek sok új eszméje, gondolata van, csak a színpad ismerete hiányzik. Az alakok élethûségén, az új környezeten, a hatásos képeken kívül a darabnak még egy nagy érdeme van: a szép, népies nyelvezet, mely az írót mint a népéleten kívül a népies nyelv ismerõjét is mutatja be.

Szóval a Nazarénusok tehetséges író munkája.

Szerzõje gondolkozó ember, kinek sok becses kvalitásához csak a színpad kellõ ismerete hiányzik. Darabja nagy sikert aratott, s ez a siker csak buzdíthatja az alkotásra hivatott szerzõt.

Az elõadás - egypár premier-hiányosságot leszámítva - igen jó volt. A szereplõk kedvvel, ambícióval látszottak. Különösen nagy hatással és mûvészettel játszott Szabó Irma. Dalait, melyeket a magyar nóta nagytehetségû mûvelõje, Dóczy József írt, szépen, sikerrel énekelte el. A dalok közül különösen kivált a nazarénusok éneke, mely határozottan becses kompozíció.

A többi szereplõk közül kitûntek Komjáthy és Bartha, kiknek tegnapi alakításuk kifogástalan volt. Nagy sikere volt Tanay jóízû alakításának, s a többi szereplõk is: Follinuszné, Sziklay, Szacsvay, Locsarekné, Szentes, Fáy Flóra, Csügényi, Mezey és Csatár jók voltak.

A sikerült elõadást telt ház nézte végig, mely valóságos ovációt rendezett a szerzõnek. Tisztelõi gyönyörû babérkoszorúval lepték meg, s vége-hossza nem volt a kihívásoknak.

Debreczeni Hírlap 1899. február 6.

(A.)