|
Szent
Antal híres városának, Páduának, katolikusai nyílt levelet intéztek X. Pius
pápához. Keserû hangú a levél, s a jó páduaiak azt kérdezik, hogy vallás és
üzlet egy szó-e vagy kettõ - vatikáni nyelven?
Furcsa,
pikáns, érdekes elõzménye és oka van ennek a nyílt levélnek.
Franciaországból
kiûzték a karthauzi papokat, a chartreuse-likõr gyártóit. A pálinka-gyárt nem
vihették el magukkal a karthauzi atyák, s ott a likvidáció után is gyártják a
likõrt. Igaz, hogy nem papok csinálják, hanem világiak, de a chartreuse azért
chartreuse maradt.
A
karthauziak Spanyolországba menekültek, s ott egy nagyszerû üzletet kötöttek.
Eladták egy spanyol társaságnak nevezetes likõrjük állítólagos gyártási titkát
és jogát. Ez a társaság Tarragone-ban gyártja a likõrt, melynek még közelében
sincs egy karthauzi kolostor. Mégis újságokban, plakátokon azt hirdeti a
társaság, hogy a pálinkát a karthauziak gyártják. A szerzetesek ezért kaptak
óriási summát, s egyben kötelesek pörölni minden országban a francia kincstárt
s a Grenoble-ban mûködõ pálinkagyárat.
Ezek
a pörök keserítették el a páduaiakat éppen úgy, mint a jó francia
katolikusokat. Párizsban, Brüsszelben s más helyeken is a karthauziak
elvesztették a pört. Legutóbb pedig Londonban volt egy tíznapos tárgyalás, ahol
kisült a szerzetesek turpissága. Kiderült, hogy a híres likõrnek nincs semmi
gyártási titka, s a tarragone-i likõr rosszabb a franciánál. A papok drága
pénzért eladták a firmát, de szerzõdésbeli kötelességük szerint kénytelenek
csuhájukat meghurcolni a legcsúnyább pörökben.
„Miért
szabad a mi szegény, egyébként is sanyargatott katolikus vallásunkat saját
papjainak kompromittálni”, kérdik a jó páduaiak. Választ azonban aligha fognak
kapni. Éppen a mai lapunkban írunk a karmeliták birtokvásárlásáról, akik
Pozsony vármegyében, Máriavölgyben búcsújáró üzletet rendeznek be nagy tõkével.
És Pádua Szent Antala maga is nem az egész világra kiterjedt üzletnek fõnöke és
firmája?
Budapesti Napló
1907. december 28.
Ód.
|