78. A SZENT ANYASÁG

Egy gyönyörû hitû asszony-írás tegnap, a Budapesti Naplóban, az anyaság megváltó jogaiért harcol. A szent háborút nálunk a Magyarországi Nõegyesületek Szövetségében egy bátor elõadás üzente meg. Ezt az elõadást a buzgó Rosenberg Auguszta, a Szövetség alelnöke, tartotta Az anyaság védelme és biztosítása címmel. Így van ez jól: törvényhozásunk hiú, léha, tudatlan, éhes és szívtelen férfiak gyülekezete. Így van ez jól: gondolatok termelésében és bátorságban csak hadd nõjenek a mai parlamentáriusok fejére az asszonyok is. Csak sokáig késsék még az új népparlament, még a politikus csizmadiákat se fogja érdekelni a mai parlament ügye-baja. Egyelõre még szétszórt csoportokban, de már lázasan szervezkedik ez a szegény magyar társadalom. Ha már törvényeket az õ számára nem csinálnak, de illúziókat teremt legalább a maga árva életének.

Az anyaság védelme és biztosítása egyszerû, emberi, talán éppen ezért forradalmi gondolat. Tegnapi cikkírónk egyetlen példát lát erre a világhistóriában. A régi zsidóknál, akiknél a segélyre szoruló asszonyokat anyaságuk elsõ hónapjaiban a törzs volt köteles ellátni. Nem, van más példánk is, sokkal közelebbi a nemzetek régi törzs-állapotánál. A francia commune-nek volt ideje arra, hogy az áldott és lebetegedett asszony sorsáról gondoskodjék. Valaha s valahányszor egy-egy társadalomnak megtisztuló kedve támadt, áhítatosan a gyermek felé, az õ jövõje felé fordult.

Nincs még egy ország, melynek a gyermek annyit jelentene, mint Magyarországnak. A gyermek, melyet elsikkasztanak a szerelembõl, elfonnyaszt a nyomor. A gyermek, akit elragad az ezerkarú Halál, mivel közegészségünk állapota olyan, mint India legeldugottabb provinciáié. A gyermek, akit a kivándorolt magyar asszony Amerika számára szül meg. A gyermek, aki kicserélne egy erõs nemzedékkel bennünket, ma élõ, gyáva, haszontalan magyarokat.

Rosenberg Auguszta törvényhozásilag kívánná biztosítani az anyajelölteket az anyaságra. Tizennyolc éves korától kezdve negyvenöt éves koráig mindenféle munkásnõ kötelezetten biztosítva volna. Önkéntes biztosításhoz volna joguk azoknak a nõknek, akiknek a jövedelme férjükével együtt sem haladja meg a háromezer koronát. A terhes és gyermekágyas nõt legalább nyolchetes munkatilalom óvná. Ez idõre szükség szerint orvosi kezelés, ápolás, segély, táplálás illetné meg az anyát. Az állam egy nagy anyaság-biztosítási pénztárt szervezne, s ezt a pénztárt az állami hozzájáruláson, a biztosítottak és munkaadók befizetésein kívül más források is táplálnák. Az agglegény-adó, melyet minden harminc éven felüli s háromezer koronánál több jövedelmû nõtlen férfiú fizetne s az ötezer koronánál több jövedelmû gyermektelen család szintén. Üdülõ házak, anya-házak, napközi csecsemõ-menhelyek még ennek a hatalmas és gyöngéd törvénytervnek a részletei.

Hebehurgya s ideákkal túlontúl tömött ember talán gyorsan kisüti, hogy ilyen törvény aláásná a házasságot. Az anyaság gondmentesítése valóban mintha házasság-ellenes kitalálás volna. De tessék még egyszer átgondolni e tervet: ha feministák gondolták is ki, valóságos megerõsítése a házasság-intézménynek. Még a házasság-ellenes társadalmi iskola se tud egyelõre bölcsebbet: biztosabbá és gyermekbõvebbé tenni a házasságot.

Franciaországban most egy új, gyönge vigasztalású filozófia lopózik be még a bulvár-lapok sorai közé is. Az tudniillik, hogy a modern társadalomnak nem kell kétségbeesnie, ha kevés gyermek születik. Gyorsabban készül így az igazságosabb társadalom megszületése. És nemcsak sok nyomorúságot hárítunk így el, de az emberi szépség és egészség sem rongyolódik tovább. Ami bajt a kicsi szaporaság okoz, az mind csak átmeneti baj.

Talán Franciaország nem fog lakolni azért, ha muszájból elhiszi ezt az embertelen filozófiát. De ne feledjük el, hogy Franciaország már volt Európa legtúlnépesebb országa. Ma pedig anyagilag a legvidámabbul független s a legtipikusabban elõrefejlõdött ország. De nekünk, Magyarországon, egyelõre s mindenekelõtt gyermekre, sok gyermekre van szükségünk. Ez az egyetlen termelésünk, melybe Bécs nem szólhat bele. Ha lesz Magyarországnak népparla­mentje, törvény lesz abból, amitõl ma még csak lelkes asszonynépség feje fõ. Magyarország számára ez az erõt, a különb társadalmat, a produkciót és - Magyarországot jelenti.

Budapesti Napló 1908. január 9.

(A.)