|
I.
Rockefeller és Carnegie
Rockefeller
és Carnegie, Amerika milliárdos hõsei izgató párbajt vívnak az egész világ
elõtt. Ez a párbaj komolyabb a Wekerle-Polónyi párbajnál, mert milliókkal
vívják, s arról van szó, ki tud többet adni jótékony célra. Már úgy látszott,
hogy Carnegie fog gyõzni, mert tavalyig Carnegie százharminchét millió dollárt
adott, s Rockefeller csak százhét milliót. Azóta Rockefeller ötvenegy millióval
rukkolt ki, míg Carnegie csak szerény tizenöttel. Íme a kalmárlovagok párbaja
Amerikában milyen izgató párbaj. Jó, hogy az európai mágnások néha-néha
hozomány formájában elvesznek tõlük egy rakás milliót, mert ezek az emberek
agyonpárbajoznák magukat.
II.
Bozóky úr prédikátuma
A
kis, furcsa, agg Bozóky Alajos a nagyváradi kir. jogakadémia igazgatója. Másfél
évtized óta két nagy bánat kínozta a piciny aggastyánt. Az egyik az, hogy
Magyarországot az átkos liberalizmus tönkreteszi. A másik pedig az, hogy õneki,
bár õ magyar nemes, nem volt prédikátuma. Kérte a prédikátumot minden évben, de
hiába. S íme most, hogy az elsõ bánatán segített Apponyi, a másodikat is
eloszlatták. A piciny Bozóky, egy sereg ostoba klerikális botrány agg
szereplõje, prédikátumos nemes. A nagyváradi jogakadémia is megkapta a maga
prédikátumát. Most már Apponyi alatt bátorságosan nevezi magát kir. kat. jogakadémiának. Így könnyít a
bánatos szíveken a mai vidám, új rendszer.
III.
Bartels doktor fölfedezése
Bartels
doktor, egy német antropológus, egy kõkorszakbeli ember-õsünk csontjaiban
megtalálta a tuberkulózis kétségtelen nyomait. A tuberkulózis tehát régi társa
az embernek, s nem valami új nyavalya. De Bartels doktor más fölfedezést is
tett a régi csontokban. Szegény kõkorszakbeli, tuberkulotikus õsünket meg
lehetett volna menteni egy kis gondozással. Azonban - úgy látszik -
kõkorszakbeli õseink azt tartották, hogy aki beteg, haljon meg. Lehet, hogy
abban az idõben a tuberkulózis is fiatalabb, kezesebb, jámborabb volt. Azóta
annyit haladtunk, hogy most már ápolni kezdjük a tüdõbajosokat. Segíteni
azonban csak annyit tudunk rajtuk, mint kõkorszakbeli õseink.
Budapesti Napló
1908. január 9.
Ód.
|