|
Egy
Darányinak sokkal nehezebb zajos, nagy hazafias sikert aratnia, mint például
egy Apponyinak. Új jobbágyságot csinál, megmenti minden gondtól a nagybirtokot:
ez nem az igazi. De ha Apponyi elrendeli Szent Imre herceg ünneplését az ország
minden iskolájában, ez hangos siker. Az ilyen sikert irigyelte meg a mágnások
Náci bátyja, amikor a történelmi fák megoltalmazása jutott az eszébe.
Darányi
Ignác fölhívást intézett Magyarország nagybirtokosaihoz,
jelentsék be ezek, milyen történelmi emlékkel kapcsolatban álló fák vannak a
birtokaikon. Ezeket a fákat a földmívelésügyi kormány megõrizni, ápolni akarja
az Országos Erdészeti Egyesület segítségével.
Darányi
halálra fog ijedni, ha megérti, hogy fölhívásával milyen vádat vágott a
nagybirtokosok fejéhez. Magyarország históriá[já]nak legnagyobb eseményei:
oligarchák lázadása és oligarchák árulása. Nekem is mutattak egy vén fát
Szatmár vármegyében, Károlyi-birtokon, s úgy mesélik, hogy a fegyverletétel
után az alatt a fa alatt ölte meg magát öt vén kuruc. Hajh, sok ilyen
történelmi fa akadna még ma is a nagybirtokokon, ha a háborgó lelkiismeretû
utódok ki nem vágatják a fákat. Csak negyvennyolcra gondoljunk: hány fa lehetett
a tanúja a muszkavezetõ Zichyek és többiek örömének.
Mindegy:
Darányi, a mániákus, veszedelmes, korlátolt Náci bácsi, akaratlanul kimondta a
rettenetes igazságot. Ahol történelmi események tanúi lehettek Magyarországon a
fák, ott most mindenütt nagybirtokok vannak. Magyarországnak majdnem minden
történelmi eseménye egy-egy véres, bús átok. Ezt a sok átkot nagyuraink
zúdították erre az országra, s nincs olyan fa, amely ne volna nálunk történelmi
fa. Eberhardon is kell olyan fáknak lenniök, amelyek alatt Apponyi Albert a
nemzeti küzdelem fáradalmait kipihente. Ezek is históriai fák, mint ahogyan a
Csorba-tó körül is lehetnek olyan fák, melyek alatt vidám uzsonnánál így
kiáltott fel egy miniszter.
-
Van annyi pénze a magyar államnak, hogy a Szentiványiak ne prédálják el
németeknek a bónumukat:
Óh,
igen, meg kellene jelölni Magyarország történelmi fáit, nagyon sok fát. De nem
úgy, ahogyan Darányi gondolja, hanem ahogyan mi gondoljuk.
Budapesti Napló
1908. január 10.
Ód.
|