81. PÁRIZSI LEVELEK

I.

480 561 és 411 895

Franciaországban 1881-ben még 480 561 gyermek született, s 1895-ben már csak 411 895. Maj[d]nem hetvenezerrel kevesebb gyermek születik tehát Franciaországban ez idõ szerint évenkint. Ha ugyan ez a szám tavaly még magasabbra nem rúgott, s az idén még jobban meg nem növekszik. Már-már a jajgatást is megunták a franciák, s beletörõdik mindenki a változtathatatlanba. Avval vigasztalják magukat, s ez is valami, hogy egyelõre még mindig van egy kis szaporodás. És avval, hogyha kevesebb francia születik, több francia fog tudni jómódban élni. Mert a francia vagyon nem pusztul, hanem gyarapszik. Nincs visszaesés semmiben, se vagyonban, se tudományban, se irodalomban, se mûvészetben, se iparban. Ilyen izgató problémát egy nemzetrõl még nem nyújtott egy korszak se a világnak. A fényes, ma is vezetõ, dicsõséges Franciaországnak el kell-e pusztulnia amiatt, hogy az anyák hat gyermek helyett csak kettõt szülnek?

II.

Francia írók Oroszországban

Nincs mindenütt olyan jó dolguk a francia íróknak, mint Magyarországon. Sardou, Bernstein, Donnay, Bataille drága pénzért adják el Magyarországra darabjaik elõadási jogát. És még náluk is többet keresnek a vidám disznók, akik többnyire a Vígszínház révén lesznek a mi ismerõseink. Oroszországban nemcsak szó nélkül lefordítják s elõadják a francia darabokat, de át is dolgozzák. Orosz földre telepítik a történetet, átdolgozzák, a francia neveket persze oroszokkal cserélik föl. Hiába pöröl a francia író, meg nem ítél neki az orosz bíró semmit. De nemcsak a színdarabok sorsa ez. Egy orosz zsurnaliszta lefordított és saját neve alatt kiadott egy francia röpiratot. Négyszázezer példányt adtak el belõle, meggazdagodott kiadó és író. Az igazi író, a francia, egy kopeket sem tudott bevasalni rajtuk. A francia írók egyesülete most diplomáciai kérdéssé fújta föl a kérdést s valószínû, hogy már a jövõ évben Oroszország is fejõs tehene lesz a francia irodalomnak.

III.

Párizs és a hideg

Igazán, mintha egész Európa éghajlata megváltozott volna tíz év óta. Párizs például sohase ismerte az igazi telet. Az olyan telet, amilyen például Budapesten nem is túlságosan kemény. Egy évtized óta azonban szinte minden télen meglepetés éri Párizst. Hó, fagyás, jég, szóval igazi tél. Holott Párizs éppenséggel nincs tél elbírására berendezve. Vékony falú házak, egyszárnyú ablakok, kandallók, melyek semmi meleget nem adnak. Sõt, a párizsi ember nem is tud téliesen öltözködni, mert nem kellett megtanulnia. És érdekes az a naivitás, amivel a párizsiak a hideg ellen védekeznek. A bulvárok kávéházai elõtt, az utcán nagy nyitott kályhákat fûtenek szénnel. Arra jó ez, hogy az [ember] továbbmenve még jobban érezze a hideget. Nem lehetetlen, hogy a Concorde térre kályhákat állítanak, s a télhez nem szokott naiv párizsi ettõl fogja várni, hogy az egész város átmelegszik.

(Párizs, január 7.)

Budapesti Napló 1908. január 10.

Brown