82. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Lukics Vukasin

Lukics Vukasin Szerbiában élt, s ott halt meg most száztizenegy éves korában. Ez a három évszázadot látott ember még okvetlenül látott olyan embereket, akik a török Budavár idejében éltek. Íme egy emberélet mint kapcsolódik bele évszázadokba. Lehet, hogy él olyan magyar ember, aki a múlt század elején kilencvenéves magyarokat ismert. S ezek az akkor kilencvenéves magyarok láthatták Mária Teréziát, a nagy császárnõt könyörögni hû magyarjai elõtt. A históriai élet alapjában egy szempillantás, és nevetséges, ha szédülve állunk meg egy évszázad elõtt. Az egyéni emberélet is rövid valami, de a história se olyan szörnyû hosszú.

II.

Gusztáv és Haakon

Svédországot és Norvégiát megtréfálta az ördög a királyaikkal. Norvégia, a paraszt, demokrata kis ország, amikor elvált Svédországtól, elhamarkodottan szerzett magának egy elõkelõ királyt. Ez a király, kinek ma Haakon a neve, majd elájult, amikor bevonulva új országába, a miniszterelnök így szólította meg: „Király úr”. Azóta Haakon mindent elkövet, hogy a norvég népet rászoktassa arra, hogy úri királya van. Közben megürült a svéd trón, s Svédország kapott V. Gusztávban egy olyan királyt, aki jóval szerényebb ember, mint egy magyar bel­ügyminiszteri fogalmazó. A svéd népben pedig, nem mint a norvégban, némi feudális hajlandóságok élnek, s a svédek szeretik a luxusos királyt. Most meg van akadva a két ország, és sajnos, ma még nem lehet a királyokat csereberélni.

III.

Hainiss Berta

Hainiss Berta okleveles gyógyszerész Andrássy miniszter jóvoltából ópalánkai gyógyszertár-tulajdonos. Ha az újságok megzengték annak idején az elsõ magyar nõ-orvost, kapjon egy-két sort az elsõ nõgyógyszerész is. Azért elsõ gyógyszerész, mert tulajdonos, s hiába, a valóság a tulajdonnál kezdõdik. Az általános politikai és társadalmi reakció idején jólesik, hogy Andrássy így határozott. Amit Apponyiék visszacsinálnak, azt mégis olykor-olykor enyhíti egy-két olyan miniszterünk ellágyulása, akik emlékeznek arra, hogy valamikor Európa e táján egy progresszív Magyarország volt megindulóban, s õk se azok voltak mindig, amik ma.

IV.

Dr. Merling

Néhai dr. Merlingrõl okvetlenül sokat beszélgetnek most világszerte az orvosok. Légcsõ-metszést végzett egy beteg gyermeken, s szívszélhûdés érte a boldogtalan embert. Holtan rogyott le, a megnyitott gégéjû kis beteg pedig orvos hiányában elvérzett. Az orvosok természetesen csak arról beszélnek, s igazuk van, hogy nagy mûtétet nem szabad. egyedül végeznie az orvosnak. Egyébként azonban dr. Merlinget legföljebb csak sajnálják, akik az esetet olvassák. Holott dr. Merling valószínûleg azért halt meg, mert több volt a hõsnél: jó ember. Õ tudta, hogy veszedelmes operációba fogott, s azt a szegény gyermeket egy félpercnyi késés megölheti. Annyira érezte a gyermek életéért való felelõsséget, hogy a saját életével fizetett. Ilyen eseteknél látja az ember, milyen kevés különbség van gyávaság és hõsiesség között.

V.

Az Egan-átok

Van Egan-átok, a rutén akciót mintha valami ilyen átok nyomná. A nagy akciónak voltak már mártírjai, de voltak s lesznek még bõvebben hiénái. A felvidéken sok-sok visszaélésrõl panaszkodnak hangosan és elkeseredetten. A papok és birtokosok látják hasznát annak - így hangzik a vád -, ami a népnek volna szánva. Régi vád, régi átok, talán nem is Egan-átok, Magyarországon sohse jutott a népig az, amit a népnek segítségképpen küldtek.

Budapesti Napló 1908. január 12.

Ód.