83. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Kiszácson tilos a vers

Kiszácson, valahol Újvidék körül, táncolni jött kedvük az embereknek, ami már magában véve nagy dolog. Ha én Andrássy és belügyi fõnök lennék, országszerte, minden faluban hatósági bálokat rendeztetnék. Mert nagy bajt jósol az, hogy néhány év óta nincs táncos kedve a parasztnak, s a kiszácsi eset kivételes eset. Kiszácson pláne nem is amolyan egyszerû tánc­mulatság volt készülõben, hanem hangversenyes bál. Nóták, színházi jelenetek, költemények elõadása vezették volna be a bált, ha a fõszolgabíró úr - nincs. De Magyarországon mindenütt van fõszolgabíró, s a fõszolgabíró megtiltotta a kiszácsiaknak, hogy verseket szavaljanak. Mert még csak az kell a parasztnak, hogy verseket halljon és szavaljon, mikor már így se lehet vele bírni, vélte a fõszolgabíró. Mi pedig újból csak azt mondjuk, hogy nagy hibát követett el a fõszolgabíró úr. Egyre kevesebb Kiszács akad, ahol táncos kedvük van még az embereknek, holott olyan országot nehéz kormányozni, ahol az emberek már nem tudnak mulatni. A versek pedig, még a Csizmadia Sándor versei sem kiegyenesített kaszák.

II.

Ölvedi János fogása

Ölvedi János és társai rohantak lefelé a lépcsõn, de a kapu zárva volt. A cilinderes és úri betörõk látták, hogy minden el van veszve. Ölvedi Jánosnak azonban mentõ ötlete támadt, s így kiáltott rá egyik társára:

- Ugye megmondtam, hogy nem kellett volna arra a huncut fiskálisra bízni a pénzünket: most azután odaveszett.

Három ügyvéd is lakik a házban, s a házmester talán máskor is hallhatott ilyesmit. Ezek nem lehetnek a betörõk, vélte a házmester, ezek becsületes emberek és kiengedte õket. Ölvedi János fogása sikerült, ami azt mutatja, hogy Ölvedi jobb pszichológus, mint a házmester. A házban lakó ügyvédek azonban ne adjanak legalább egy esztendeig borravalót a házmesternek, mert a házmester nagyon megsértette õket.

III.

Nagy G. László

Nagy G. László rendõrrõl kiderült, hogy egy csaló bandának volt a tagja. A banda üzlete nem volt valami új és elmés üzlet. Falusi embereket csaptak be azzal a régi trükkel, hogy pompás és sok hamis pénzt adnak el nekik kevés, de hiteles pénzért. Egyébként azonban még csak hamis pénzt se csináltak. A parasztokra rárontott a rendõr-cimbora, hogy mindent tud és kizsarolta õket. Eddig az eset, s a tanulsága rendkívülibb, mint maga az eset. Íme már a legegyszerûbb zsiványok is belátták Magyarországon, hogy nem lehet mûködni hatósági támogatás nélkül. Még tisztességes üzletet is bajos úgy vezetni, hogy az ember Nagy G. Lászlóval ne legyen jó viszonyban.

IV.

Grünbaumné szégyene

A Grünbaumné szégyene olyan szégyen, hogy egy szép ódát érdemelne érte. Az ura, a vámosi korcsmáros, Grünbaum Jakab fölakasztotta magát. Rosszul ment az üzlete. Tele volt adósság­gal, mert nincs jó dolga a falukban már a zsidónak se. Grünbaumné fölment a községházára s azt mondta, hogy az ura hirtelenül rosszul lett s meghalt. És Grünbaumné megjárhatta volna, úgy járhatott volna, mint Szentpéteri Sára. Mert azt hamar megállapították, hogy Grünbaum halála erõszakos halál volt, s miért hazudik hát az asszony? És kiderült, hogy Grünbaumné szégyellte, hogy az õ ura öngyilkosságot követett el. Grünbaumnéban akaratlanul, tudatlanul egy még csak eljövendõ nemes morál mûködött. Igen, igen, Grünbaumné, magának igaza volt, ha nem is tudja, miért. Nincs szégyellnivalóbb, mint meg nem becsülni és elfecsérelni az életet.

Budapesti Napló 1908. január 16.

Ód.