|
Egy
hírhedt lázadó e rövid írásban ezennel bocsánatot kér az Akadémiától. E hírhedt
lázadó én volnék, szegény fejem, aki az Akadémiánál egy idõ óta csak a
színház-intézményt tartja kevesebbre. S ezennel dicsérem az Akadémiát, s egy
dráma révén bókolok egy talentumnak. Az Akadémia fedezte föl s koszorúzta meg
nem is egyszer Földes Imrét. Sokadmagammal már az elsõ akadémiai koszorú után
örökre elintéztük a fiatal írót. És Földes Imre megírta A császár katonáit,
melyet véletlenül kéziratban elolvashattam. S ha nem privát bûnbánatom, de már
az újságíró kötelessége is megíratná velem e pár sort. A császár katonáiért nem
lesz hálás Kossuth Ferenc. Azt írja meg Földes Imre, amit Kossuth „kikapcsolt”:
a mi speciális, szomorú, magyar katonai problémánkat. Két-három év elõtt utcai
zavargásokat csinálhatott volna e darab. És most a Magyar Színházba kellett
szorulnia. Ez szomorúbb még a dráma meséjénél is, mivel egy idõ óta a
legbiztosabb sikert meg tudja fojtani Beöthy László keze. Magyar dráma,
bravúros színpadi munka a Földes Imréé. Az Akadémia kissé megrökönyödve fog
nézni az õ többszörösen megkoszorúzottja felé. Ime egy ember, akirõl nem
sejtette, hogy ilyen veszedelmes talentum. Szombaton lesz a bemutatója a
darabnak, s mi csak azt sajnáljuk, hogy nem a Nemzeti Színházban vagy a
Vígszínházban láthatja és tapsolhatja a publikum az új Földes Imrét.
Budapesti Napló
1908. január 29.
(a. e.)
|