|
I.
Miért halt meg?
Valóságos
viták folynak, hogy miért halt meg Kardos Gyula. Talán azért, mert Benczúrnak
érezte magát, s nem tudta túlélni a tehetségtelenség e szörnyû vádját. Talán
játékos volt s könnyelmû, mint minden mûvész és magyar. Nem tudják kisütni az
igazságot még azok a lapok sem, ahol írnitudó munkatársak dolgoznak. Holott
olyan egyszerû az egész dolog: a halál valamivel tekintélyesebb, mint az élet.
Az életet nem nehéz megutálni, s mivel az ember nem válogathat, természetesen a
halálhoz folyamodik.
II.
A horvátok vallása
Panaszkodik
egy Horvátországban élõ magyar államvasúti fõnök. Panaszkodik, hogy õt és
családját üldözik, gúnyolják a horvátok, mert õ csak polgári házasságot kötött
a feleségével, s a horvátok jó katolikusok. A panaszból pedig minden második
szónál kitör az a rejtegetett bú, hogy a horvátok nem a katolikusra, de a
magyarra haragudnak. Persze, persze, a horvátoknak is csak az fáj, ami minden
kicsi és szorongatott nációnak. Õk is azon csodálkoznak, mint más kicsi náció:
hát vannak mások is? Ez a horvátok igazi vallása és nem a katolicizmus. Ördögbe
is, csak nagy és finom nációk engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy a
vallásokban válogassanak.
III.
A nevelõnõ bánata
A
nevelõnõnek olyan nagy bánata volt, hogy a Lánchídról akart beugrani a Dunába.
És a nevelõnõ bánata olyan közönséges: becsapta õt egy öreg úr. Az embert a
szívszélhûdés környékezi: hogy csaphat be egy öreg úr egy fiatal nevelõnõt? S
ha becsapja, miért akar a Dunának menni ez a nevelõnõ? Úri családok,
figyeljetek: olyan nevelõnõket szegõdtessetek, akik csak a fiatal urakat
szeretik.
IV.
Javít a börtön?
Aradon
a fogházban, a munkateremben egy rab megölte a társát. Mintha csak ott lettek
volna valahol a falujokban a korcsma udvarán, s az ital elvette volna az
eszüket. Összeszólalkoztak, a gyorsabb kezû ütött, s aki az ütést kapta,
meghalt. Éppen az, aki a halálos ütést kapta, három nap múlva már szabadult
volna a fogházból. S nem lehetetlen, hogy rövid idõn belül õ üthetett volna
agyon egy kicsit valakit. Az emberi gyarlóság olyan mély, hogy talán még az
életnél is mélyebb. Mély, feneketlen és szomorú, s egy hivatalos moralistának
nagy fájdalmat okozhat, ha látja, hogy még olyan kiváló intézmény se javít,
mint a börtön.
Budapesti Napló
1908. február 4.
Ód.
|