|
(Politika a malom
alján - Mit mond a falu? - Beszélgetés falusi emberekkel - Nem haragusznak, de
Amerikába mennek)
Bizonyos,
hogy Actium után az egész római világ egy nagyot és boldogat sóhajtott. Akármit
üzentek a bujdosók s állítunk mi, mai magyarok, a szatmári békének is örült
egész Magyarország. Az ember embernek született s nem hérosznak: kívánja a
háborút, de szereti a békét. Budapesten talán el se hiszik, hogy a vidék milyen
csöndes, okos, nyugodt. Szó sincs róla: a Kossuth-nótát nem éneklik az emberek,
talán sohse fogják énekelni. Benn, a lelkekben olyan változás történt, amilyen
csak kétszáz évenkint egyszer szokott. Beszélgettem hajdúságbeliekkel,
szatmáriakkal, erdélyiekkel, bihariakkal. Most már sok nap óta a tatárdúláshoz
szokott Szilágyságban élek. Senki se jókedvû, de senki se tüzes, avagy
keseredett: egyébként kálvinista magyarok élnek erre.
Kíváncsiságból
néhány tipikus falusi valakit kerestem ki, beszélgettem velük, úgy gondolom,
hogy tanulságos, helyes és egy kicsit érdekes is a falusi közvéleményt hallani.
1.
(B., ezerötszáz hold földje van, bús dzsentri, régi negyvennyolcas.)
-
No, bátyám, hát most már minden rendben van, gyõzött és uralkodik a
negyvennyolc.
Kitért
a tréfás gúny elõl s nagyon szomorúan válaszolta:
-
A szabadelvû pártnak sohse lett volna bátorsága a kvótát emelni.
-
Tehát?
-
Tehát: most már nem lehet visszacsinálni a dolgokat. Jobban szeretem, ha
Andrássy és Kossuth csinálják meg a választási reformot, mintha kozmopolita és
internacionális kalandorok csinálnák.
-
És ha holnap új választás lenne?
-
Megint Kun Árpádra szavaznék.
2.
(T., kálvinista pap, a szabadelvû pártnak sokáig alelnöke a kerületben. )
-
Tiszteletes uram nem lépett be még a negyvennyolcas pártba?
-
Nem, öreg ember vagyok, aki megengedheti magának az elvhûséget.
-
Hogyan tetszik az új rend?
-
Csalók, ultramontánok, hitványok, elõre láttam, elõre mondtam.
-
Miért nem mondja meg ezt a híveinek, tiszteletes uram?
-
Nem vagyok szamár, miért töressem be éppen én az öreg fejemet?
3.
(A. L., az édesapám, kisgazda, van vagy százhúsz földje[!], mindig
negyvennyolcas volt.)
-
Hát most már minden jól van ugye, édesapám?
-
Hagyj nekem békét a politikával, éppen elég volt. Nem bánom én most már, akármi
jön. Egyik kutya, másik eb, én többet soha még nem is szavazok.
4.
(K. M., két háztelkes szavazó, értelmes, bocskoros nemes.)
-
Kire szavazott az utolsó választásnál?
-
A negyvennyolcasra, egye meg a fene. Most azután minden rosszabbul van, mint
volt.
-
Majd jönnek a szocialisták, azok igazságot tesznek.
-
Persze, hogy elvegyék a két jól betáblázott házamat is. Jövõre majd arra
szavazok, aki sok pénzt ad.
5.
(P., fuvaros ember, nincs választójoga, híres izgága, elégedetlen ember.)
-
No, öreg, jön az általános választói jog. Hallott már a szocialistákról[?]
-
Hallani hallottam, de nem kérek belõlük.
-
Hát kire szavaz, ha lesz joga?
-
Akárkire, csak úr ne legyen, az urak szépen megöltek minket.
Íme
öt vélemény, öt olyan falusi embertõl, akiket világok választanak el egymástól.
S ugyanilyen véleményeket hallottam más vidékek embereitõl. Általában a
nyomorúságban és züllésben is kényelmes érzés, hogy nincs zenebona. Az ember
nyugodtan kapálhat, kaszálhat s pusztulhat el. A ravaszok, az intelligensebbek
pedig annak örülnek, hogy panamázni lehet. Végre csak annyit, hogy hétszáz
lélek lakik a falumban, s az utolsó években ötvenen vándoroltak ki Amerikába, s
az amerikai rossz hírek dacára legalább ötvenen készülõdnek. A falu nem
haragszik, a falu csak pusztul és néptelenedik.
Budapesti Napló
1908. február 15.
(A.)
|