|
I.
A lourdes-i titok
Lourdes
jubilál, s nem szeretnék a jubileumról magam se elmaradni, habár ajándékomat e
lapban már egyszer föltálaltam. A lourdes-i titokról van szó, s arról, hogy ki
volt a Bernadette-nek megjelent Szûz. A lourdes-i polgármester s Lourdes
környékének minden intelligens lakója ezt éppen olyan jól tudja, mint az a
nagyon elõkelõ francia katolikus ember, akitõl én az esetet hallottam. P.
csokoládégyárosnak unatkozó, fiatal, kikapós, szép feleségét zavarta meg
randevún az együgyû leányka. S az asszony mennyei ötlettel úgy vágta ki magát,
hogy mint Szûz Mária kápráztatta el a leányt. Az asszony neve különben
franciából magyarra fordítva - szalmazsákot jelent, tessék visszafordítani
franciára. Azóta Lourdes világhírû a város nagyszerûen él az emberek ostobaságából,
sõt a csokoládégyár is egyszerre pompás vállalat lett. Amikor a francia kormány
be akarta tiltani a szerelem e szentté vált barlangjához a zarándoklást, az
egész város és az egész vidék lázadott. A polgármester is, aki saját vallomása
szerint ateista, sõt az ateisták lázadoztak legjobban. Talán igazuk is volt,
Lourdes és környéke a búcsújáróhely nélkül rettenetesen szegény volna. Azután
pedig, ha minden intézményt eltörülnének, amelynek bázisa az emberek
ostobasága, vajon mi maradna a mi mai egész kultúránkból?
II.
Képviselõ urak figyelmébe
Amikor
az általános választói jog még akkor is veszedelmes lehet, ha nem lesz
általános, s akkor is jöhet, ha hason csúsznak a Burg elõtt, jó lesz a magyar
képviselõ uraknak egy kis külföldi politikai kátét tanulniok. Figyelmükbe
ajánljuk például, mint új eseményt és új követni való példát, egy Chéron nevû
francia képviselõ úr trükkjét. A képviselõ úr nagyon fél a jövõ választástól, s
leszalad a kerületébe, Caenba, amikor csak teheti. Amikor utoljára lenn járt s tartott
tengernyi beszámoló beszédet, nagyszerû ötlete támadt. A caeni színházban külön
beszámolót hirdetett, s tartott a kerület hölgyeinek. Kétezer hölgy szorongott
a színházban s egyetlen férfiú, az is a színpadon, a képviselõ Chéron úr. Nem
lehet tudni, miket beszélt, mert a nõk ezúttal, kivételesen titoktartók, s nem
akarják elárulni Chéron urat. De az bizonyos, ezt már igenis hangoztatják a
caeni s környéki hölgyek: merjen csak föllépni akárki is Chéron úr ellen.
III.
Hallgassanak a püspökök
Franciaország
püspökei nem olyan boldogok, mint a magyarok, akiknek a Vatikán még a keserûvíz
beszedéséhez is áldást küld. Hiszen aránylag jól viselték magukat az Egyház és
Állam nagy harcában, históriai válópörében. Mégis, mégis a Vatikánnak az a
gyanúja, hogy a francia püspökök nagy része inkább francia, mint pápista. A
francia püspökök szerettek volna mostanában ismét összegyûlni s beszélgetni,
vitatkozni az Egyház nehéz helyzetérõl. Természetesen bejelentették tervüket a
pápának, aki hamar megírta a választ. A válasz az, hogy a pápa nem szereti, ha
a francia püspökök eszmét cserélnek, üljenek csak nyugodtan, s várják, hogy
Róma mikor-mikor miket üzen. Eszmét azonban ne cseréljenek, sõt óva óvakodjanak
attól, hogy gondolataik támadjanak.
Budapesti Napló
1908. február 22.
Ód.
|