|
I.
A lovag dolgozik
A
Szilágy vármegyei Tasnádon találkoztam egy régi, jó, szelíd barátommal, ki
németes nevû és lovag. Megkérdeztem, hogyan él, mit csinál, mivel üti agyon a
kisvárosi napokat, amelyek szörnyûek:
-
Ez idõ szerint a katolikus népszövetség íveire gyûjtök aláírókat.
-
De az istenért, mi történt veled, hiszen neked valamikor más gondjaid voltak?
-
Barátom, az ember nem akar Tasnádon megöregedni, s hogy innen elkerülhessen,
azért dolgozni kell.
S
a lovag dolgozik, erõsen dolgozik, hit nélkül, de sokkal eredményesebben, mint
akinek van hite, de nem dolgozik.
II.
A báróné barátja
A
báróné vidéki segédszínésznõ volt, de ma báróné a javából. Az urát megcsalja,
de ha csak teheti, mindig hithû katolikusokkal csalja meg. Sõt, ha lehetséges -
és már sok ízben bebizonyult, hogy lehetséges -, katolikus, de ifjú papokkal. A
báróné legújabb s valószínûleg a többinél állandóbb barátja egy komoly
plébános. A múltkor arról beszélgettek együtt, hogy az általános választói jog
nagy fölfordulást fog csinálni.
-
Én is kénytelen leszek a szocialisták miatt magam képviselõvé választatni -
mondta a pap.
A
báróné dühbe jött, de nem mutatta. Azonban, ha önök találkozni fognak egy
feminista báróné nevével, tudni fogják, hogy mirõl van szó.
III.
A mi papunk
A
mi papunk, a falusi plébános, kinek természetesen véletlenül választott püspök
a bátyja. A mi papunknak egy grófi adományból nagy fizetése van. A mi papunk
fiatal ember, de a mi falunk pletykás falu. A mi papunk tehát el fog menni a mi
falunkból. Lehet, hogy kanonok lesz, mivel a kanonok-sorokat nagyon kedvelik a
csinos nõk. Ott, a kanonok-soron, állandó a nõk ártatlan sétája. A mi papunk
tehát el fog menni, s az ördög érti azokat a fiatal nõ-híveket, akik ezt nem
akarják érteni, s akik attól félnek, hogy a mi papunk helyett valami öreg
trotty fog jönni.
IV.
A képviselõ úr
A
képviselõ úrnak három választása volt. Három útról mondta ki a vármegye, hogy
használhatatlan. Egyet a háromból meg kellett csináltatnia a kegyelmes
államnak. A vármegye úgy érezte, hogy nem is egy, de két út nagyon sürgõs. A
képviselõ úrhoz fordult, hogy segítsen. A képviselõ úr eljárt a miniszternél, s
a két sürgõs út közül megcsináltatta azt, amelyik neki sürgõs: a harmadikat.
Itt volt tudniillik a képviselõ úr kis birtoka, melyet az út biztosítása után
rögtön kétszeres áron adott el. Ennek az esetnek még tanulsága sincs, ez
tipikus, magyar eset.
Budapesti Napló
1908. március 17.
Ód.
|