|
I.
Jövel, Werbõczi
A
Magyar Jogászegylet egy teljes füzetben, egy teljes ülés anyagával, százhúsz
oldalon hódol a Tripartitum írójának. Helyes és még azon se csodálkozunk, hogy
az egyik leközölt fölszólalás írója legalább két tanári széket követel az
egyetemen a Hármaskönyv számára. Ez stílszerû, korszerû, nagyszerû; ez most a
levegõben van. Mindig az a halott és halhatatlan a divatos, akinek a neve jó
harci eszköz. Ma Werbõczi, holnap Martinovics, talán holnapután Dózsa György
lesz divatban. Ilyen az élet, s így szép az élet, ha még a sírok alatt is
zajlik. Jövel, Werbõczi, mert ma a mágnások az urak Magyarországon. De jövel
majdan Dózsa György is, ha buzogánynak használni akarunk.
II.
A duk-duk
Melanéziában,
talán az ausztráliai szigetcsoport valamelyiké[n], él egy fajta. Régen-régen
egy angol matróz élhetett Melanéziában, s ez szállíthatta hozzánk a -
szabadkõmívességet. Melanéziában tudniillik van egy duk-duk nevû titkos
társaság. Ez teljesen a szabadkõmívesség barbár és õszinte formája. Fõképpen
nagyon hasonlít a melanéziai duk-duk a - magyar duk-dukhoz. Nagyon örvendünk,
hogy végeredményben egy dologról egyszer egyezünk az Alkotmánnyal. Persze, az
okaink nem egyformák, de ez mindegy. Az országot elnyeléssel fenyegeti a
pápizmussal társult szittya feudalizmus, s a duk-duk meg se moccan. Sõt, van
egy-két olyan páholya a magyar szabadkõmívességnek, melyet ki akarnak most
átkozni, mert nagyon - szabadkõmívesek. Magyarországon ilyen tempójú minden
fejlõdés: még a szabadkõmívesség is visszamegy az eredeti duk-duk alapra. A
kultúra, a haladás nem számíthat a duk-dukra. Ezek az emberek a megalkuvásban;
az egymás támogatásában s egymás titkos ügyeinek palástolásában kiválók.
Valószínûleg, s hálaistennek könnyû szívvel le kell mondanunk arról, hogy
hasznukat vegyük. Ha már itt ebben az országban minden romlik és haldoklik,
legalább meglesz az az elégtételünk, hogy a magyar duk-duk gondoskodott -
magáról.
III.
Laszberg
Laszberg
Rudolf gróf meghalt, s a halottal szemben még a magyar koalíció is irgalmas.
Szegény Laszberg nagyon szomorúan halhatott meg, amiként nagyon szomorúan
élünk, akik nézdegélve s gondolkozva élünk ez idõ szerint Magyarországon. De
Laszbergnek különös joga és oka volt, hogy nagyon gúnyos mosolygással haljon
meg. Amikor elvállalta volt a Pest megyei helyettes fõispánságot, szétvitték a lapok
azt az értesülést, hogy Laszbergnek már apja is hazaáruló, darabont volt. A
valóság pedig az, hogy Laszbergnek az apja se volt hazaáruló. Az öreg Laszberg
az õ idegen nevével s magyarrá forrott és forrósodott lelkével egyik mártírja
volt a magyar szabadságharcnak. S a fia úgy halt meg, hogy az apjára szórt
rágalmakat se oszlathatta el. Milyen szomorú, milyen gúnyos mosolygással
dõlhetett sírba ez a Laszberg.
Budapesti Napló
1908. március 27.
Ód.
|