|
I.
A sárga feminizmus
Csakugyan
erõsödik a feminizmus Magyarországon, hogy íme most már a sárga feminizmus is
megalakult. A programjuk sárga program, miként a vörös szocialista munkások
ellen szerzett ildomos munkásoké. Sebaj, a sokféle irányból majd csak születik
valami fejlõdõ és egészséges. Egy bizonyos, s ezt a szabadgondolkozók esete is
bizonyítja. A polgári radikalizmus nemigen képes tartós mozgalmakra. A
szabadgondolkozók jó része már - szociáldemokrata. A feministák jó része is az
lesz, még Magyarországon is. Az azonban Magyarországon különösen stílszerû,
hogy itt feudális szagú feminizmus is alakul. A nõknek csak az egyenlõséghez
nincs joguk, de majdnem minden egyéb olyan joghoz igen, ami ma - nincs. Emberek
lehetnek, de férfiak kissé bajosan. Muszáj erre egy drasztikus hasonlatot
mondani. Ha én beülök egy konflisba, nemigen érdekel, s nem is fontos, hogy a
ló ló-monsieur vagy ló-madame. De ha gazdálkodó ember vagyok, a vásáron még
igáslónál is érdekel ez a kis különbség. Érdekel, mert nagyon fontos. Ugyanez a
drasztikus hasonlat azt is megmagyarázza, hogy a túlzó, forradalmi feminizmus
miért kapja a maga talaját városban, a legvárosibb s egy kicsit már degenerált
asszonyseregbõl.
II.
Az ügyvédek haragja
Most
már az ügyvédektõl függ, hogy haragudjanak-e tovább is Farkasházy Zsigmondra
vagy se. Az igazságügyminiszter nagy óvatossággal intézte el az affért.
Farkasházy nem gyanúsította meg piszkos üzelmekkel az ügyvédi kart, az ügyvédi
kar pedig nem kívánta jogtalanul megfenyíteni Farkasházyt. Mind a hárman pedig
az ügyvédi kar erkölcsi kiválóságára féltékenyek. Negyediknek maradunk mi, a
publikum, akiknek volna még az ügyhöz mondanivalónk. Igenis vannak ügyvédi
üzelmek, igenis jobban kellene vigyázni arra a bizonyos kari
erkölcs-integritásra. De hát az ördögbe is, az ügyvédek nem tehetnek semmirõl.
Ha Angliába helyeznõk át a magyar ügyvédi kart, tíz évben se kerülne tán ki
belõle talán öt megbélyegezni való. Az ügyvédek is csak olyanok lehetnek, mint
az a társadalom, melyben és melybõl élnek. Csak arról szokjanak le az ügyvéd
urak, hogy õk nenyúlj-hozzámok. S ha nem akarják elismerni, hogy közöttük is
van kivetnivaló, hogy a társadalom is megharagszik ezért a sértésért, õ, a
társadalom viszont azt nem fogja majd elhinni, hogy az ügyvéd urak között -
másmilyen is van.
Budapesti Napló
1908. március 31.
Ód.
|