121. APPONYI ÉS A FORRADALOM

A Revue de Hongrie: francia nyelvû új folyóirat, mely arra volna jó, hogy Magyarországnak becsületét védje a külföldön. Ebben a lapban most gróf Apponyi Albert mindnyájunk nevében kijelenti, hogy Magyarországon sohse volt forradalom. Kijelenti ezt annak a nemzetnek a nyelvén, mely minden dicsõségénél nagyobbra van az õ nagy forradalmával.

Szépen kérjük gróf Apponyi Albertet, ne beszéljen mindig úgy, mintha õ minden magyar nevében beszélhetne. Valóság, hogy a gróf úr fajtája soha forradalmat nem csinált, legföljebb spekuláló pártütést. De ne feledje el a gróf úr, hogy vannak még ebben az országban, még maradtak, másfajta magyarok is.

Nem tudjuk, hogy a gróf úr mit nevez forradalomnak. Valószínû, hogy az olyan király­nyakazást, melynél a nadrágtalanok ezrei is segédkeznek. Ilyen forradalmunk valóban nem volt, s a francia forradalmat sem ez teszi ám forradalommá.

De igenis a Kupa vezér lázadása óta más sincsen ebben az országban, mint forradalom. Legtöbbször a nemesség csinálta természetesen, de olykor az istenverte, boldogtalan magyar nép is beleszólott.

Hogy másról ne szóljunk, Erdély különállása is valósággal egy permanens forradalom volt. Jaj volna, ha úgy volna, ahogy Apponyi akarná elhitetni, hogy Magyarország a békés barom-emberek klasszikus földje.

Ám igenis igaz, amit Apponyi nem írt le. Az Apponyi fajtája az idegen vérû fõnemesség, melynek utódja a ma uralomra került klerikális arisztokrácia, nem csinált forradalmat. Ez a fajta éppen abból élt, hogy ittállandó volt a forradalom. Ez a fajta azután üzletet csinált a forradalomból. Ha Werbõczi után ismét megerõsödve, király kellett, s ekörül bajok voltak, ez a fajta eladta a bajokat, a nemzetet és magát. A mai Magyarország protestáns volna, s ez a fajta eladta a protestantizmust is. Eladták Erdély szabadságküzdelmét, Rákóczit, s a legutolsó idõkig azt csinálták, hogy a forradalmakat, melyeket mások csináltak, árusították.

Tehát csak ennyiben van Apponyinak igaza: az õ fajtája legföljebb üzletbõl forradalmár. De mégse szabad volna ennyire letagadni ezt a forradalmat, amelybõl a mai klerikális magyar arisztokrácia olyan jól élt, s él ma is.

Budapesti Napló 1908. április 1.

Ód.