A
Revue de Hongrie: francia nyelvû új folyóirat, mely arra volna jó, hogy
Magyarországnak becsületét védje a külföldön. Ebben a lapban most gróf Apponyi
Albert mindnyájunk nevében kijelenti, hogy Magyarországon sohse volt
forradalom. Kijelenti ezt annak a nemzetnek a nyelvén, mely minden dicsõségénél
nagyobbra van az õ nagy forradalmával.
Szépen
kérjük gróf Apponyi Albertet, ne beszéljen mindig úgy, mintha õ minden magyar
nevében beszélhetne. Valóság, hogy a gróf úr fajtája soha forradalmat nem
csinált, legföljebb spekuláló pártütést. De ne feledje el a gróf úr, hogy
vannak még ebben az országban, még maradtak, másfajta magyarok is.
Nem
tudjuk, hogy a gróf úr mit nevez forradalomnak. Valószínû, hogy az olyan királynyakazást,
melynél a nadrágtalanok ezrei is segédkeznek. Ilyen forradalmunk valóban nem volt,
s a francia forradalmat sem ez teszi ám forradalommá.
De
igenis a Kupa vezér lázadása óta más sincsen ebben az országban, mint
forradalom. Legtöbbször a nemesség csinálta természetesen, de olykor az
istenverte, boldogtalan magyar nép is beleszólott.
Hogy
másról ne szóljunk, Erdély különállása is valósággal egy permanens forradalom
volt. Jaj volna, ha úgy volna, ahogy Apponyi akarná elhitetni, hogy
Magyarország a békés barom-emberek klasszikus földje.
Ám
igenis igaz, amit Apponyi nem írt le. Az Apponyi fajtája az idegen vérû
fõnemesség, melynek utódja a ma uralomra került klerikális arisztokrácia, nem
csinált forradalmat. Ez a fajta éppen abból élt, hogy ittállandó volt a
forradalom. Ez a fajta azután üzletet csinált a forradalomból. Ha Werbõczi után
ismét megerõsödve, király kellett, s ekörül bajok voltak, ez a fajta eladta a
bajokat, a nemzetet és magát. A mai Magyarország protestáns volna, s ez a fajta
eladta a protestantizmust is. Eladták Erdély szabadságküzdelmét, Rákóczit, s a
legutolsó idõkig azt csinálták, hogy a forradalmakat, melyeket mások csináltak,
árusították.
Tehát
csak ennyiben van Apponyinak igaza: az õ fajtája legföljebb üzletbõl
forradalmár. De mégse szabad volna ennyire letagadni ezt a forradalmat,
amelybõl a mai klerikális magyar arisztokrácia olyan jól élt, s él ma is.
Budapesti Napló
1908. április 1.
Ód.
|